kurta
kurta melléknév és főnév
I. melléknév kurtán, kurtább
1. (népies) <Térbeli v. időbeli kiterjedésében> rövid, kicsi(ny). Kurta bot, csizma, gatya, guba, haj, kabát; (régies) kurta kígyó: vipera; kurta ködmön, nadrág, puska, szoknya, termet, ujj, zsák; kurta levél, vers; kurta élet, farsang; kurta lábai vannak. Csak egy kurta negyedórára nézett át hozzánk. Csak egy kurta hétre jött. Kurtára nyírott bajusza van. Kurta napjainkból Hányat lelopnak a búk. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy kurta évig élek tán még. (Ady Endre) Öreg hotel, vén sárga ház A kurta utca sarkán. Száz emlékem benned tanyáz. (Juhász Gyula) Emlékszem az alakjára …, olyan volt, mint a világon minden kis parasztlány a kurta kis szoknyáiban. (Móricz Zsigmond) || a. (népies) Rövidre vágott <farok>. || b. (népies) Ilyen farkú <háziállat>. Kurta kutya, malac. Menj, vakard meg, Bence, kurta pej lovamat. (Arany János) Be se is lépjen az udvaromba senki, … mert kiseprűzöm, mint a kurta kuvaszt! (Jókai Mór) || b. (népies, régies) Kurta kocsma: olyan k., amelyben csak az év egy részén át, rendsz. Szt. Mihály napjától Szt. György napjáig (okt.–ápr) folyt bormérés, v. általában szegényes kiskocsma, csapszék. Falu végén kurta kocsma, | Oda rúg ki a Szamosra. (Petőfi Sándor) Az Aventinuson volt egy kurta kocsma. Matrózok jártak oda éjszakánként. (Kosztolányi Dezső)
2. (bizalmas) Fölényesen, gőgösen, megvetően, elutasítóan v. dühösen rövid, szűkszavú <szóbeli megnyilatkozás>. No, ez kurta felelet volt! Néhány kurta szóval válaszolt. Kurtán felelgetett. Csak kurta szavakban, törött mondatokban felelgettek egymásnak. (Tolnai Lajos) Másnap azt mondta egyszerűen és kurtán … : „Holnapután elutazom … ” (Kaffka Margit)
3. (bizalmas, rosszalló) <Emberi cselekvéssel, eljárással kapcs.> Kurtán: a tapintatosabb formákra való tekintet nélkül, nyers, rideg rövidséggel; teketória nélkül. Kurtán bánik vkivel; kurtán intéz el vmit; kurtán végez vkivel. Vele foglalkozott, … őrá figyelt, és kurtán bánt el a többiekkel. (Mikszáth Kálmán) Tudták, hogy Dobó kurtán bánik el a török postásaival. (Gárdonyi Géza)
4. (népies) Fogyatékos, csökkent mértékű, fokú, értékű <szellemi képesség v. jog>. Kurta ész, memória. Kurta az én eszem, hogy ezt a dolgot megfoghassam. (Vas Gereben) A jó embernek kurta az igazsága. (Mikszáth Kálmán) || a. (elavult) <Társadalmi, szakmai stb. vonatkozásban:> a többiekhez képest alacsonyabb fokon levő <személy>. Leszidott bennünket azért a hiúságért, hogy nem szégyenlünk magunkról értekezni, mint valami kurta tudósok. (Jókai Mór) [A rokonai] mind különbek voltak, mint akármely pap vagy – afféle kurta úr. (Tolnai Lajos)
5. (ritka, régies) Egy kurta forint: egyetlen forint, sem több, sem kevesebb. Mi ezen lúdaknak az ára? | … Három márjás, úgymond, párja az ilyen, amolyan; – Kérdi az úr: Id’ adod fele árán? – Ő biz az apja | Lelkének sem alább párját egy kurta forintnál. (Fazekas Mihály)
II. főnév kurtát, kurtája
1. (régies) Olcsóbb, rövid szivar. Nem jól szelel ez a kurta. Veszek három kurtát. A gyáros valódi havannát bontott ki, a puritán emberek kissé lenéző gesztusával, mert ő csak kurtát szívott. (Babits Mihály)
2. (elavult) <Személyre, lenéző, szidalmazó, becsmérlő megnevezésként.> Coki kurta! az a leány a grófkisasszony … (Jókai Mór) || a. (népies) <Némely állat (kutya, nyúl, tyúk) tréfás v. gúnyos megnevezése rendsz. mesében, népi mondásokban.> Állj meg kurta, fussunk együtt!
Közmondás(ok): Kaparj kurta, neked is lesz: igyekezzél, és akkor te is viheted vmire.
Szóösszetétel(ek): kurtabekecses; kurtaszoknyás.
