kalapács
kalapács főnév -ot, -a
1. Kovácsolásra (tömörítésre), szögbeverésre stb. haszn. ütőszerszám, amely egyik végén rendsz. sima v. legömbölyített, másik végén ék alakú, hasábszerű vasfejből és ennek közepébe merőlegesen beillesztett, a fejnél hosszabb nyélből áll. Bontó, egyengető, kézi, simító kalapács; a kalapács éle, feje, foka, nyele; forgatja a kalapácsot; kalapáccsal fejt, sulykol, üt, ver, vés. Kalapácstól dong a donga. (Arany János) Sorompó feküdte keresztbe az utat, s a városvégi kovács kalapácsának csengése hallatszott föl. (Babits Mihály) || a. (fémipar) Gépi erővel működtetett és a formálandó v. kovácsolandó tárgyra szabadon ráeső vastömeg. Sűrített levegős kalapács.
2. Különféle sajátos célú, kalapácsforma eszköz. Árverési kalapács; fából való kalapács alakú eszköz, melynek koppantásával jelzi az árverés vezetője, hogy az árverésre került tárgy elkelt; (zene) hangoló kalapács: húros hangszer hangolására haszn. szerszám; kopogtató kalapács: a) (orvostudomány) orvosi műszer; ütése hangjából v. az ütés keltette visszahatásból bizonyos belső folyamatokra következtetnek; b) (régies) ajtókra szerelt, fémből készült kopogtató, figyelmet felhívó eszköz.
3. A proletariátus, az ipari munkásság jelvénye. ® Sarló és kalapács. A sarló villan, sújt a kalapács | s börtönről, gyárról lehull a lakat. (József Attila)
4. (biológia) <A középfülben> a hallócsont láncolatának a dobhártya belső oldalához tapadó első tagja, az a csontocska, mely a dobhártya rezgését átveszi, s a belső fülbe továbbítja.
5. (sport) Kb. 120 cm hosszú, fogantyúban végződő huzalra erősített 7,25 kg-os vasgolyó, melyet az atléta, testének többszörös teljes fordulatával erőven meglendít, s minél messzebb igyekszik hajítani, vetni.
6. (zene) <Zongorán> billentyűs szerkezettel mozgatott, nemezzel v. bőrrel bevont alkatrész, mely ütésével rezgésbe hozza a húrokat.
Szóösszetétel(ek): 1. kalapácsbetét; kalapácsforma; kalapácsgép; kalapácskopogtatás; kalapácspár; kalapácsütés; kalapácsverés; 2. fejtőkalapács; gőzkalapács; kétkézkalapács; légkalapács; nagykalapács.
