kapu
kapu főnév -t, -ja
1. <Épületen, falon, kerítésen> ki- s bejárásra hagyott, az ajtónál többnyire nagyobb nyílás, amely nem közvetlenül a lakóhelyiségekbe vezet, s a rászerelt ajtószerű szerkezettel elzárható. Boltozatos, oszlopos kapu; hát(ul)só kapu; a ház, az iskola, a kastély, a kert, a temető kapuja; bemegy v. bejön a kapun; kimegy a kapun. Szóláshasonlat(ok): (bizalmas) olyan nagy v. akkora a szája, mint a bécsi kapu: sokat hangoskodik, lármázik; nagyhangú, nagyszájú. Nézz ki anyám ablakodon, Most visznek ki a kapudon. (népköltés) Ama vár roppant kapuján Zengtek a tárogatók. (Berzsenyi Dániel) A rendőr karon fogta Manyát, s vezette egy kapu felé. (Nagy Lajos) || a. Ennek a nyílást elzáró, ajtószerű része. Egyszárnyú, kétszárnyú kapu; pántos, rácsos, vasalt kapu; kapu pántja ¬; kitárul, megnyílik a kapu vki előtt: (átvitt értelemben is) vki számára megnyílik a lehetőség vmire v. hogy bejusson vhova; vminek megnyílik a kapuja, megnyílnak a kapui: (átvitt értelemben is) vmely intézmény megkezdi v. újra megkezdi tevékenységét, működését; ® dörömböl vminek a kapuján; zörget a kapun; döngeti, veri a kaput; bereteszeli, bezárja a kaput; becsapja, kitárja, kivágja a kaput; ® becsukja (vminek) a kapuit vki előtt; ® becsukja a kapuit; (átvitt értelemben) bezárja a kaput vki előtt: nem engedi bejutni vhová; (átvitt értelemben, sajtónyelvi) bezárja kapuját: <vmely intézmény (üzlet, gyár, színház stb.)> ideiglenesen v. végleg megszünteti működését; (átvitt értelemben, választékos, sajtónyelvi) kitárja, megnyitja vki előtt v. számára (vminek) a kapuját: a) szívesen látja, befogadja, lehetőséget ad neki vmihez; b) az ostromló ellenség előtt meghódol, feladja a várat, a várost; ® megnyitja kapuit; a kaput ® őrzi; ® tágra nyitja a kaput; tárt v. nyitott kaput v. kapukat ® dönget. Szóláshasonlat(ok): bámul, mint ® borjú az új kapura. Nyitva volt a kapu, azaz nem is nyitva, Hanem a sarkából messze kihajítva. (Arany János) Hiába döngetek kaput, falat. (Ady Endre) A kapukat | zárták mögöttem, s rossz volt a magány. (Szabó Lőrinc) || b. Közvetlenül a kapu (1) nyílása előtt levő hely, térség. Kiáll a kapuba; a kapuban beszélget. A csapatok a város kapujáig nyomultak. Az ellenség a kapuk előtt áll. Egy kopár bérház kapujában … Egy vén anyóka ült a padkán. (Juhász Gyula) Vén, rokkant kapukba | piros leányzók állnak. (József Attila)
2. (építészet, műszaki nyelv, hajózás) <Duzzasztóművön, zsilipen, csatornán> a magasabb szintű víztömeget az alacsonyabbtól elválasztó nyílás, ill. zárószerkezet: felhúzható és leereszthető v. tengelye körül forgatható erős fal, vasból v. ritk. fából; zsilipkapu. A hajó áthaladt a kapun. Megnyitották a siófoki zsilip kapuit.
3. (sport) <Bizonyos sportokban (labdarúgás, vízilabda, hoki stb.)> a pályának mindkét végén v. bizonyos pontjain kapu alakban felállított, oszlopokkal és hálóval v. más módon elhatárolt, megszabott szélességű és magasságú köz, amelyet a kapus (2) véd; az ellenfélnek ezen kell a labdát, korongot átjuttatnia, hogy nyerő pontot (gólt) érjen el. ® Üres kapu; kavarodás a kapu előtt; beáll a kapuba; a labdát berúgja, bevágja, a korongot beüti a kapuba; kapura dob, fejel; kapura ® húz; kapura lő, rúg; kapura ® tör; ® felszabadítja a kaput. A kapus védi a kaput. || a. (sport) Kapufa (2). A kapus a játékot figyelte a kapunak támaszkodva. || b. (sport) <Sísportban, lesikló versenyben> a lesiklás pályájának botokkal, rudakkal kijelölt egy-egy szakasza, amelyen a versenyzőnek át kell haladnia.
4. (ritka, történettudomány) A török császári udvar; porta. A fényes kapu. Ötven évig a magas kapu udvarában élt, … tolmács volt sok ideig a dívánnál. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben) Olyan földrajzi hely, ill. alakulat, amelyen át vmely zárt területre, magaslatokkal határolt vidékre lehet jutni. Eger a felvidék kapuja! (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, választékos) A halál kapuja: a halál közvetlen közelsége. || b. (átvitt értelemben, választékos) A pokol kapui: ördögi, gonosz erők, hatalmak. Annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiúságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni! (Kossuth Lajos)
6. (halászat) A vejsze kürtőjének első része, amelybe a betévedő hal legelőször jut.
Szóösszetétel(ek): 1. kapuadó; kapuajtó; kapubejárat; kapubetörés; kapubolt; kapuboltozat; kapucsengő; kapudíszítés; kapugádor; kapuháló; kapuív; kapukirúgás; kapuoszlop; kapuőrség; kapupánt; kapurács; kapurés; kaputábla; kaputorony; kapuügyelet; kapuválasztás; kapuzár; kapuzörgetés; 2. diadalkapu; díszkapu; forgókapu; főkapu; kiskapu; várkapu; városkapu; völgykapu.
