kar [1]
kar [1] főnév -t, -ok, -ja
1. Az ember páros mellső végtagja: a vállhoz csatlakozó s két, egymáshoz ízülettel kapcsolódó tagból álló mozgatható, izmos testrész, gyak. a kezet is beleértve. (Általában mindkettő, gyak. csak az egyik) Alsó, felső, izmos, sovány kar; bal kar; jobb kar; ® tört kar; karja lehanyatlik; karjaiba ® fonja; karba teszi kezét: két alsó karját melle előtt összefonja; karba tett ® kézzel (v. kezekkel); karon ® csíp vkit; karon ® fog vkit; karon, karján: rendsz. könyökben behajlított, mellmagasságban tartott alsó karján; karon hordozza a gyermekét; karon ülő gyermek: kb. egyéves korú gy., akinek már nem árt, ha a felnőttek karjukra ültetik; karján viszi a kabátot; karján viszi a kosarat; vkinek a karján: vkibe belekarolva, vkivel karonfogva, tőle vezetve; karjára ültet, vesz; ® átfonja karját (a mellén); (átvitt értelemben) míg a (két) karomat bírom: amíg dolgozni tudok v. bírok; alig ® bírja a karját; ® elfogadja vkinek a karját; karját vmire, vmi köré v. vmibe ® fonja; keresztbe ® fonja a karját; kart karba ® öltve; felemeli, leereszti a karját; ® kinyújtja a karját vki felé; lóbálja a karját; vmibe ® mélyeszti a karját; karját nyújtja vkinek: <rendsz. férfi nőnek azért, hogy az belékaroljon, s úgy vezettesse magát>; karját vkinek a karjába ® ölti, karjára ölt vkit v. karon ölt vkit; karját ® összefonja; hadonászik a karjával; ® motollál a karjával. Iszonyú erőt érzettem karjaimban, és felszakasztám [= felszakítottam] Bánknak ajtaját. (Katona József) Most a szörnyű gyermek karját elereszté. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Ez ablakból kitárta vézna karját Felétek: élet, szabadság, halál. (Juhász Gyula) || b. (rendsz. többes számban) <Állandósult szókapcsolatokban:> ez mint a védő v. fogva tartó átölelés eszköze, ill. maga az ölelés, védelem, fogva tartás. (választékos) Az álom karjai között: alva, álmodva, álmában; karja ölelésre ® nyílik; kibontakozik v. kiszakítja magát vkinek a karjai közül; (átvitt értelemben) vkinek a karjai közé menekül: nála keres védelmet, segítséget, menedéket; (átvitt értelemben) vkinek a karjaiba kerget v. taszít vkit: a) arra készteti, hogy eredeti szándéka v. vonzalma ellenére vkinél v. vmely közösségnél keressen támogatást, védelmet; b) olyan helyzetbe juttat vkit, hogy az kénytelen vkinek a szerelmese v. házastársa lenni; ® odaveti magát vkinek a karjaiba; karjaiba ® szorít; (átvitt értelemben) vminek a karjaiba veti magát: elszántan, elkeseredetten v. önfeledten átengedi magát vminek, belemerül vmibe; karjaiba ® zár vkit; karjában tart vkit; egymás karjaiban: összeölelkezve; karját ölelésre ® nyitja; ® tárt karokkal fogad v. vár vkit. Nyújts feléje védő kart. (Kölcsey Ferenc)
2. (költői) Ez a testrész mint a fegyveres küzdelem eszköze és jelképe. Oh! más magyar kar mennyköve villogott | Attila véres harcai közt. (Berzsenyi Dániel) Vagy visszavíjja ős hazánk Szabadságát karunk, – Vagy érte küzdve, hű felek, Egyért s együtt halunk. (Garay János) || a. (átvitt értelemben, költői) Testi erő, személyes vitézség, harci erény. Tegyen a kar igazságot! víjon veled szembe! (Arany János)
3. (gyak. összetételben) (átvitt értelemben) Általában vmely tárgynak, kül. készüléknek v. gépnek kar (1) módjára kinyúló és gyak. mozgatható része; a) kül. vmely ülő- v. fekvőbútornak az a része, amelyre a karunkat tesszük; b) az, ami megfog és emel vmit; c) az, aminek a forgatásával működtetünk vmit; d) az, ami kinyúlva mutat v. tart vmit. A daru, az emelő, a gyertyatartó, a gramofon, a mérleg, a szék karja. Leborulva a … kanapéra, úgy hajtotta … fejét annak lágyan kifelé görbülő párnázott karjára, mint valami hajó korlátjára. (Babits Mihály)
4. (rendsz. jó v. rossz jelzővel) (átvitt értelemben) (Vmilyen) karban (van): <tárgy, dolog, (ritka, tréfás) személy> vmilyen állapotban (van); karban tart: jó állapotban tart. A cséplőgép rossz karban volt. A bérlő köteles karban tartani a zongorát. Szorgalmas ember volt, utána … jó karban levő ház meg még egy kis pénzecske is maradt. (Tolnai Lajos) Befordult a beteg szobájába. Bizony már rossz karban találta szegénykét. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. karemelés; karlendítés; 2. alkar; betűkar; darukar; emelőkar; falikar; felkar; férfikar; forgatókar; hajtókar; indítókar; lámpakar; teherkar; vaskar.
kartalan; karú.
