kar [2]
kar [2] -t, -ok, -a
1. (választékos) Azonos értelmiségi foglalkozásúak összessége v. testülete. Bírói, hivatalnoki, tanári, tisztviselői, ügyvédi kar. A tanári karban ő a legfiatalabb; szerény, illedelmes fiatalember. (Babits Mihály) || a. (történettudomány) Karok és rendek: <1848 előtt> országgyűlés <megszólításaként is>. A magyar karok és rendek … nagy lelkesülten kiálták, hogy „vitam et sanguinem!” [= életünket és vérünket!]. (Jókai Mór)
2. (iskolai) <Egyetemen, főiskolán> rokon tudományágak csoportjával foglalkozó, többé-kevésbé önálló szervezeti egység. Bölcsészettudományi, jogi, orvosi, természettudományi, vegyészmérnöki kar. A miniszter … megígérte, hogy … a bölcsészeti karnál valamelyik székre kinevezi. (Tolnai Lajos) || a. (iskolai) Ennek épülete. Bemegy a karra. A vegyészeti karon voltam. || b. (iskolai) Ennek dolgozói és hallgatói. Az egész kar kivonult a temetésre.
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Vmely szempontból egységnek tekintett képzeletbeli lények csoportja. Idézek én fel istent számotokra, … E földnek szellemét, ismérem őt Az égi karból, szép, szerény fiú. (Madách Imre) Neved kiáltom lelkesedve, Versenyt a lelkek szent karával. (Komjáthy Jenő)
4. (zene, film, színház) Énekkar, zenekar, tánckar; kórus (1). A karban énekel, játszik, muzsikál, táncol, zenél. Zendül a kar, kész az oltár. (Arany János) Halkan dúdolgatta az ismerős melódiákat, különösen, midőn a kar mélyebb regiszterekben működött. (Krúdy Gyula)
5. (zene) Énekkarra írt zenemű; kórus(mű). Háromszólamú kart énekelnek. A szalon-ének beteg kedv-vidék, Az utca bátran löki ki szivét … Ott tanult, pompás, fölséges karok, Itt együgyű, de viharos dalok. (Ady Endre)
6. (irodalomtudomány, film, színház) <A régi görög vallásos szertartásokban, drámában és az utóbbinak formáját utánzó újkori drámai művekben> a cselekményt lírai dalokkal, elmélkedésekkel kísérő s egyszerre beszélő csoport. Ifjak, leányok, vének kara. Kikeletkor a Bacchus örömszaka, | Zengedező karok éneki versenye. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A kezdetleges dialog, a beszéd – a tulajdonképi drámai elem – csak arra való, hogy okát adják a kar hangulata változásának. (Péterfy Jenő)
7. Karban: kórus (5) módjára, kórusban. A gyerekek karban mondták az egyszeregyet.
8. (ritka, régies) Karzat. Elmehetünk, maga a kakasülőre, én a kar alá. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): balettkar; bölcsészkar; dalkar; énekkar; férfikar; méneskar; orvoskar; tisztikar; törzskar; vegyeskar; vezérkar; zenekar.
