kard
kard főnév -ot, -ja
1. Markolattal ellátott, hosszú, egyenes v. ívelt, egyik v. (régen) mindkét szélén kiélesített, rendsz. hegyben végződő acélpenge; vágásra és többnyire szúrásra is alkalmas fegyver. Egyenes, éles, fényes, görbe, hosszú, keskeny, kétélű, kivont, rövid, széles kard; meztelen kard; nehéz lovassági kard; ® olasz kard; (átvitt értelemben) Damokles kardja: állandó, fenyegető veszély; ® isten kardja; (katonaság, régies) kard ki kard!: <vezényszó a kardnak hüvelyéből való kirántására>; ® belebocsátkozik a kardjába; kardjába ® dől; ® csörteti a kardját; kardot ® élesít; kardot ® fog; kardot ® forgat; kardot ® húz; (történettudomány) körülhordja v. körülhordozza a véres kardot: háborút hirdet, fegyverbe szólítja az embereket; ® összemérik a kardjukat; kardot ragad v. ránt; szegre akasztja a kardot, hüvelyébe teszi v. dugja a kardot: (átvitt értelemben is) abbahagyja a küzdelmet, nem folytatja a harcot; karddal ® ír vmit. Tíz jó évig a halálban, Egy rossz karddal száz csatában. (Ady Endre) || a. Ez a fegyver hüvelyével együtt. Kard veri az oldalát; kardjához kap; kardot ® köt. || b. (átvitt értelemben, választékos) Fegyveres erőszak. Oly hazáról álmodtam én hajdan, | mely nem ismer se kardot, se vámot. (Babits Mihály) || c. (átvitt értelemben, ritka, költői) Hadvezéri hatalom. Légy te, öcsém, a kard; én leszek a pálca [= a kormányzó hatalom]. (Arany János)
2. (régies) (Egy szál) kardra: kardpárbajra. Kardra hív ki vkit. Egy szál kardra hívta ki ellenfelét. || a. (sport, bizalmas) Kardvívás. A csapat a kardban a harmadik helyre került.
Közmondás(ok): Két kard nem fér meg egy hüvelyben: két ellenséges érzésű v. szenvedélyes, hirtelen természetű ember nem fér meg együtt. Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel: a) a fegyverben való hátrányt mozgékonysággal, gyorsasággal, bátorsággal kell pótolni; b) ha hiányosak az eszközeid vmihez, próbálj más módon segíteni magadon.
Szóösszetétel(ek): 1. kardaffér; kardcsiszár; karddöfés; kardfogás; kardforgató; kardforma; kardhegy; kardhúzás; kardlevelű; kardműves; kardöv; kardrojt; kardszíj; kardszúrás; kardtusa; kardvillanás; kardviselés; 2. díszkard; fakard; huszárkard; játékkard; vívókard.
