karéj
karéj főnév -t, (-ok), -a, (népies) karaj
1. (ritka) Félkör alakú hely a természetben v. vmely építményben. Az erdőnek egy nagy karéjában vadászat folyt. || a. jelzői használat(ban) Ehhez hasonló. Karéj alakú. [A külső vár] óriási karéj alakban kerítette a vár napkeleti oldalát. (Gárdonyi Géza) || b. Élőlények mozgása, ill. elhelyezkedése nyomán keletkezett, kb. félkör alakú képzelt v. valóságos ív v. görbe vonal. Karéjt alkot. A támadók karéjba állottak. Karjával nagy karéjt írt le. A faluház [= községháza] előtt karéjba Állottak, és az ifju jegyzőt Hallgatták a vén emberek. (Petőfi Sándor) A török sereg felső karéja a Cifrakapuhoz ért. (Gárdonyi Géza) || c. Vminek ilyen alakú része. A fül, a hegyek, a hold, a kabát szárnyának karéja. Napeste jöttén a hold megjelen. | Újult karéja tündökölni kezd. (Juhász Gyula)
2. Vmely testből, anyagból levágott, félkör alakú darab, szelet; karaj [2]. Lekanyarított a kenyérből egy jó karéjt. || a. jelzői használat(ban) <Anyagból, rendsz. kenyérből> annyi, amennyi egy karajt alkot. Egy karéj sajt. Megevett két karéj kenyeret. A háznál nincs egy karéj kenyér, nincs zsír. (Nagy Lajos)
3. (növénytan) <Növénynek, főleg fának a levelén> olyan, görbe v. ív alakú bemetszés, amely a falevél lemezének külső harmadáig ér. A tölgy levelének a karéjai.
karéjos.
