kárpitoz
kárpitoz ige -tam, -ott, -zon
1. tárgyas <Ülő- v. fekvőbútort, ill. ennek vázát, kocsi v. autó üléseit, ajtót az átszűrődő hang tompítása végett> rugós, párnás felső résszel és erre vont textilanyagból v. bőrből való burkolattal lát(ja) el.
2. tárgyas <Falat> kárpittal, tapétával bevon. Ákos a zongoraszobába lépett. Az virágos szövettel volt kárpitozva. (Petelei István) || a. (tárgy nélkül) Ma nálunk kárpitoznak.
kárpitozható; kárpitozó; kárpitozott; kárpitoztat.
