kas
kas főnév -t, -ok, -a
1. Szalmából, venyigéből, gyékényből, kákából készített, kúp alakú kaptár. A kast ma már nem nagyon használják. Buda király hon űle, mint kasban anyaméh. (Arany János) És alszanak a harsány kakasok, És álmodoznak az üres kasok. (Juhász Gyula)
2. (tájszó) Vesszőből font, dézsa v. kád alakú nagyobb kosár. Pelyvát, zöldséget, gyümölcsöt hordanak a kasban. || a. (népies) Teli kassal, egész kassal: nagy mennyiség <vmely terményből, dologból>. Volt ott gyümölcs, egész kassal. || b. (népies) Borítókosár. A kis libák kas alatt vannak. Kassal borítja a csibéket. || c. (átvitt értelemben) Ráborul az alföldre az éccaka setét tyúkborító kassa. (Móricz Zsigmond)
3. A szekérderékba illeszthető s azt egészen v. részben kibélelő, elül rendsz. nyitott, vesszőből készült fonadék; a kocsin szállított anyag kihullását akadályozza meg. A lovaknak szénát tesz a kasba. Kast tesznek a kocsira, mert babot hoznak. Vigyázz kocsis, lyukas a kas, Kiesik a pulykakakas. (népköltés) || a. (elavulóban) Karosszéria, kocsiszekrény.
4. (műszaki nyelv) Felvonóberendezésnek (lift, páternoszter) fülkéhez hasonló része, amelyben a különböző magasságú szintek között a teher- v. személyszállítás történik; járószék (3). || a. (bizalmas) <Bányában> felvonóberendezés; szállítókas.
5. (halászat, tájszó) A vejszének az a része, amelybe a hal betéved.
6. (tájszó) Vesszőből font és belül megtapasztott hombár.
7. jelzői használat(ban) <Vmiből, kül. méhekből> annyi, amennyi egy kasban szokott lenni. Egy kas méh; egy kas széna.
Szólás(ok): ld. ernyő.
Szóösszetétel(ek): 1. kasborítás; kasfal; kasfelvonó; kaskötő; 2. anyakas; méhkas; mellkas; szekérkas.
