kazamata
kazamata főnév ..tát, ..tája (történettudomány, régies)
1. <Régi erődökben, várakban> a lövedékek ellen védő, rendsz. lőrésekkel ellátott, erős boltozatú, földbe mélyített v. sziklába vájt, gyak. alagútszerű helyiség; raktárnak, lakóhelynek is használták, főleg ostrom esetén. Emeletes, boltozott kazamata. A kazamata sötétsége úgy borul rám, mint koporsó fedele. (Kuncz Aladár)
2. Föld alatti várbörtön. Gyula fantáziája elröpült: Róma cirkuszaiba, középkori várurak kazamatáiba, VI. Sándor pápa asztalához. (Babits Mihály)
kazamatás.
