kecske
kecske [e-e] főnév ..két, ..kéje [e]
1. A birkával rokon, igénytelen, jól tejelő, hasznos háziállat; legtöbb fajtának szarva és állán szakállszerű, hosszabb szőrzete van. Fehér, fekete, tarka kecske; a kecske szakálla, szarva; a kecske mekeg, ugrál; feji a kecskét; kecskét tart. A vasút mellett kipályvázott kecskék legelnek. Szóláshasonlat(ok): (tréfás) szereti, mint a kecske a kést: egyáltalán nem sz. Bóldog ki fákat ültet el Ifjú legény korában, Osztán azokra jól ügyel, Hogy nőjjenek bujábban, … Nyul, kecske meg ne bántsa. (Fazekas Mihály) Tavasszal és nyáron kecskék legeltek a hegyoldalakban. (Gelléri Andor Endre) || a. (állattan) Ezt és a vele rokon, vadon is élő számos fajt magában foglaló, a tülkös szarvúak családjába tartozó nemzetség (Capra). || b. Ebbe a nemzetségbe tartozó, páros ujjú kérődző állat. Kőszáli kecske.
2. (ritka) Ennek húsa mint emberi táplálék, ill. mint kész étel. Jobban szereti a kecskét, mint a birkát.
3. (átvitt értelemben, gúnyos) Vén kecske: szerelmeskedni akaró, nők körül legyeskedő öreg ember. Nézd a vén kecskét!
4. (átvitt értelemben, régies, tréfás) Szabó (II.). Gergely gazda … éppen ma reggel vásárolt egy új kék dolmányt a „kecskénél”. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad: mindkét fél megtalálja a számítását, egyik fél sem veszít a dolgon semmit; kecskére bízza a káposztát: olyan emberre bíz vmit, aki maga is annak megszerzésére törekszik; a kecskét is kitolná v. kitaszítaná egy krajcárért a sárból: rendkívül kapzsi. Közmondás(ok): vén kecske is megnyalja a sót: vén ember is hajlik a szerelmeskedésre. Kecske se menne a vásárra, de ütik a hátulját: kellemetlen dolgot csak kényszerből végeznek el.
Szóösszetétel(ek): 1. kecskeállomány; kecskebőr; kecskeduda; kecskefaj; kecskefaggyú; kecskefejű; kecskeganéj; kecskehús; kecskejárás; kecskemekegés; kecskenyáj; kecskeól; kecskeorr; kecskesajt; kecskeszarv; kecskeszőr; kecsketenyésztés; kecsketokány; kecsketömlő; kecskeugrás; 2. angorakecske; bakkecske; vadkecske.
kecskés.
