kedélyes
kedélyes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Családias közvetlenséggel, természeteséggel viselkedő s jó kedélyű <személy, csoport>; joviális. Kedélyes barát, öreg, rokonság. A Vágon egy-egy tutaj úszik … Rajta kedélyes parasztok pipáznak. (Mikszáth Kálmán)
2. Ilyen személyre valló, jellemző. Kedélyes arc, tekintet; kedélyesen fogja fel a dolgot: nem izgatja magát miatta, nem veszi tragikusan, nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget. [A] lakót kedélyes mosollyal fogadja. (Tolnai Lajos) || a. Vidáman közvetlen, kellemesen barátságos <magatartás, megnyilatkozás>. Kedélyes társalgás; kedélyesen elbeszélgettünk. || b. Közvetlen családiassággával jó hangulatú, kellemes, vidámsággal teljes <esemény, idő>. Kedélyes előadás, este, kirándulás. Hová levének a kedélyes esték, Hol a barátok egymást felkeresték! (Tompa Mihály)
3. Tréfálkozón, vidáman ötletes, mulattató, szórakoztató <személy, csoport>. Kedélyes fickó. Nagyon kedélyes társaság volt együtt.
4. A dolgokat felületesen v. fölényesen, humorral néző, kihívóan derűs, jókedvűen elnéző <magatartás>. Kedélyes humorral nézi a környezete hibáit. De nagyon kedélyesen fogod fel a dolgot! A kalandor polkalépésben szökdelt végig a vendégszobában, kedélyesen fütyörészve mellé. (Jókai Mór) A miniszterek milyen kedélyesen tudnak csevegni a tárcájuk vitájánál … (Móricz Zsigmond)
