kedvez
kedvez [e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. (régies, irodalmi nyelvben) <Megkülönböztető szeretete jeléül vmely kedvességgel, szolgálattal> kedvében jár vkinek, különösen kedvesen bánik vele. Kedvez vkinek vmivel; minden jóval kedvez neki. Nagyon szerette a bolyhos … állatot …, kezéből etette, üde fűvel, drága sóval kedvezett neki. (Mikszáth Kálmán)
2. (gyak. rosszalló) Mások rovására előnyben részesít vkit, vmit; vmely érdekből elnéző, kíméletes iránta. A tanító mindig neki kedvez. A bíró az egyik csapatnak kedvez.
3. (csak 3. személyben) <Dolog> a kitűzött cél elérését előmozdítja; segítően, eredményesen hat vmire; előnyös vmi, vki számára. Az idő kedvez a vetésnek. A körülmények kedveznek terveinek. Jó anyámnak … mit izenjek? | … Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, Mert fiának kedvez a szerencse. (Petőfi Sándor) Az éjszaka, a zűrzavar kedvezett menekülésemnek. (Jókai Mór)
kedvezget.
