kedvezmény
kedvezmény [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az általában megállapított mértéktől eltérő, vkinek javára adott kivételes előny, engedmény, juttatás, ill. ennek mennyisége, tartama, mértéke. Adófizetési, fizetési kedvezmény; szállítási, utazási, vasúti kedvezmény; a legnagyobb kedvezmény elve: <államközi szerződésekben> a vámtételek megállapítására vonatkozó olyan elv, amely szerint a szerződő felek kölcsönösen a másik szerződő félre ki fogják terjeszteni azokat a kedvezményeket, ill. elmennek azon kedvezmények legszélső határáig, amelyeket bármely harmadik félnek nyújtani fognak; a kedvezmény megilleti; kedvezményben részesül; kedvezményt ad, kér, nyújt. 25%-os kedvezményt kapott. || a. (kereskedelem, közgazdaságtan) A kormány v. a hatóságok által a gazdasági élet vmely területén ösztönzésül, segítségül, jutalmul, kiváltságul adott előny, engedmény. Díjszabási kedvezmény. || b. (jogtudomány) Kivételes jog, kiváltság. A nemesek sokféle kedvezményben részesültek.
2. Kedvezésből fakadó megkülönböztetett eljárás, bánásmód vki irányában; kedvezés. Mért jár az egyiknek több kedvezmény, mint a másiknak? Tompának azt lehetne kedvezményül adni, hogy, süker esetében, költeménye „beköszöntő” helyen vétetik. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. kedvezménynyújtás; 2. adókedvezmény; árkedvezmény; díjkedvezmény; tandíjkedvezmény.
