kedvező
kedvező [e-e] melléknév -n v. -en [e] v. (-leg) [e], -bb
1. Általában olyan, aki, ami vkinek, vminek kedvez. A gyermekének kedvező szülő. || a. Vkinek javára, sikerére, előnyére, hasznára való, vki szempontjából előnyös. Kedvező elintézés, ítélet, végzés; kedvezően elintéz vmit; kedvezően ítél. A közönség kedvezően fogadta a darabot. A sajtó kedvezően nyilatkozott róla. A mosolyogva Kedvező szerencse Pályád édes Örömökkel hintse. (Petőfi Sándor) || b. Vminek kifejlődése, érvényesülésre, vmely tevékenység folytatására előnyös, alkalmas, segítő hatású. Kedvező éghajlat; kedvező feltételekkel; a kedvező idő(járás); a kedvező körülmények következtében; kedvező szél ¬; kedvező széllel halad; kedvezően hat vmire; kedvező helyzetben van; kedvező talaj ¬. Kedvező talajt teremt a megegyezésre. Az idő S alkalom oly kedvező. (Arany János) Kedvező szél segített bennünket előre. (Jókai Mór) || c. (választékos, sajtónyelvi) A sikeres kifejlődésre, a jó eredményre reményt nyújtó. Kedvező kilátás(ok); kedvező légkör; kedvezően alakul vmi. A beszéd kedvező légkört teremtett a tárgyalásokra. Kedvezően haladnak a tárgyalások.
2. Anyagilag előnyös, jutányos, olcsó. Kedvező anyagi viszonyok: jómód; kedvező áron; kedvező fizetési feltételekkel. Kedvező anyagi viszonyok között élhetett. (Péterfy Jenő)
kedvezőség.
