kékes
kékes [e v. ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
A kékhez közeledő, reá emlékeztető, kékbe játszó, kissé kék színű. Kékes árnyalat, füst. Kékes fényben csillog. Édes mosoly pirosítja meg arcát, de csakhamar aztán kékes ónszín váltja azt föl. (Mikszáth Kálmán) Nézte az elmaradozó utcai lámpásokat, amint a tél végi estében, kékes párák között libegtek-lobogtak. (Krúdy Gyula) Pipámba sárgálló dohány | a füstje kékes, halovány. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): kékesbarna; kékesdrapp; kékesfekete; kékeslila; kékesszürke; kékesvörös; kékeszöld.
