kell
kell [ë] tárgyatlan ige -ett, -jen; -eni [ë, ë, e]; (népies) köll -ött, -jön, -ene [e-e] v. (népies) kéne [e] v. (tájszó) kék
I. (önállóan, főnévi v. melléknévi alannyal, az érdekelt személy v. dolog a mondat részeshatározója) Szükséges, kívánatos.
1. Vkinek, vminek kell vmi, vki: szüksége van rá. Kell neked ez a doboz? Ezek a könyvek kellenek nekem. Sok munkája volt, kisegítő is kellett neki. Mire kell neki az a sok pénz? Most a világnak Nem csalogányok, Hanem pacsirták kellenek. (Petőfi Sándor) Húsz esztendőm hatalom, | húsz esztendőm eladom. | Hogyha nem kell senkinek, | hát az ördög veszi meg. (József Attila) || a. (részeshat nélkül) Kell vmi: a beszélő v. a megszólított személynek v. általában az embernek szüksége van vmire; kívánatos, szükséges. Kell a kenyér, a friss levegő. Eső kellene. Mi kell még? Nem kell több? Ide bátorság kell. Hát kellett ez?: érdemes volt?; megérte (a vállalkozás, amely balul sikerült)?; Kell-e ennél jobb, nagyobb stb. vmi?: a) akarnak-e, kívánnak-e jobbat stb.? Kell-e ennél ékesebb bizonyíték? b) van-e, lehet-e jobb stb.? Kell-e ennél csúnyább viselkedés? Kell pénz, lesz pénz. Szóláshasonlat(ok): úgy kell, mint egy falat ® kenyér. Akkor kell a sir, ha a háznál halott van. (Arany János) Óh ne mondjátok azt, hogy a könyv ma nem kell. (Babits Mihály) || b. Vmi kell vmihez, vmire: vmi szükséges ahhoz, hogy a szóban forgó v. odaértett dolog megvalósuljon, ill. teljes legyen. ehhez ® pofa kell; nem sok kellett volna ahhoz, hogy …: közel volt ahhoz, hogy …; több se kellett neki v. neki se kellett több: éppen elég volt ez neki (ahhoz, hogy hirtelen vmibe v. más helyzetbe kerüljön, fogjon); olyan v. úgy, hogy jobb(an) se kellett: a legkielégítőbb, ill. a legkielégítőbb módon. Evett, hogy jobban se kellett. Olyan eső volt, hogy jobb se kellett. Egy öltönyhöz három méter szövet kell. Ehhez sok idő kell. Sok pénz kell egy ilyen intézmény létesítéséhez. Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya! | Kéz is kell még, mely a földet kihányja. (Petőfi Sándor) || c. Kell vki, vmi: vhol szükség van vkire, vmire vmely szempontból, vmely célra; kell az ember a földeken. Ha már itt nem kellünk, akkor tovább megyünk. Annyi a tudós közöttünk, hogy fele se kék. (Arany János)
2. (Vkinek) kell vmi: vki nagyon kíván, szívesen birtokol, használ, élvez vmit; (bizalmas) mi kell?: mi a kívánságod v. kívánsága? ® egyéb se kell neki; (bizalmas) mi kéne, ha vóna?: na, mit szeretnél?, na, mit akarsz? Se testemnek, se lelkemnek nem kell. Kell vagy nem kell? Adok, amennyi csak kell. Nem kell neki az étel. Akármivel kínálja, semmi se kell neki. Senkinek se kellett az újfajta kalap, mind az üzletben maradt. Kell galuska, Peti fiam? | Eszel-e? (Vörösmarty Mihály) Nekem nem kell szép öltözet, De szép szív. (Petőfi Sándor) Arany kell … Az én yachtomra vár a tenger. (Ady Endre) || a. (Vkinek) kell vki: vki szeretettel v. szerelemmel fordul vki felé. Már nem kellek neki. Neki éppen az a leány kellett. Nem kellesz te annak a leánynak. Úgy kellesz nekem, mint egy falat kenyér. Ha nem kellek, mit hívogatsz? | – Te nem kellesz! de hisz majd megveszek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Nem kellek én neki, mert nincs pénzem. (Mikszáth Kálmán) Ilyen vagyok én már, … Így szeress, ha kellek. (Tóth Árpád) || b. (Csak) az kell (, hogy…): egyáltalában nem kívánatos; még csak ez hiányzik! Rendőrökkel hozatom ide … Ficsornak és feleségének csak ez kellett. Úgy álltak, mint a villámsújtottak. (Kosztolányi Dezső) Még csak az kellene, hogy őt is így nevezzék valahogy otthon! (Móricz Zsigmond)
II. (segédigeszerűen, kitett v. odaértett főnév igenévi alannyal v. esetleg mellékmondattal, az érdekelt személy a m, ill. főmondat részeshatározója, gyak. a főnév igenéven is személyraggal van megjelölve, igekötős ige esetén az igekötőt elválasztja az alapigétől) Szükségszerű, ésszerű.
1. <Vmely természeti törvény miatt> szükségszerű (, hogy a szóban forgó személy, dolog vmit tegyen). Mindenkinek meg kell halni. Ha már meg kell halnunk, legalább addig éljünk jól. A feldobott kőnek le kell esnie. Vagy ha végzés, hogy el kell enyésznünk, Irtsanak ki hát ezen világból! (Petőfi Sándor) || a. <A körülmények folytán> elkerülhetetlen, szükségszerű (, hogy vki tegyen vmit). El kell mennie v. el kell, hogy menjen v. (tájszó) el kell menjen; (ha) kell, hát kell: ha mindenképpen elkerülhetetlen, hát legyen meg; ® nevetnem kell. El kellett menekülnünk. Engednie kellett a fenyegetésnek. És máskülönben hogy van dolgotok? | Tudom, sokat kell fáradoznotok. (Petőfi Sándor)
2. (rendsz. sz-re vonatkoztatva) Kell (vkinek): <vmely parancs, rendelkezés folytán> kötelezettség vmely személy, közösség számára (, hogy vmit tegyen). Az adót (mindenkinek) fizetni kell. A csapatnak holnap indulni(a) kell. A rendeleteket közölni kell a hivatalos lapban. Ezt holnapra két példányban le kell másolnod. Holnapra sokat kell tanulnom. Bajban van a messze város, | Gyürkőzni kell a Halállal. (Ady Endre) A helyi tanácsok rendeleteit a szokásoknak megfelelően kell közhírré tenni. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Kell vkinek: <vmely helyzet, körülmény folytán> kötelessége vkinek (vmit tenni). Ezt meg kell tenned. Ennek véget kell vetnünk. Meg kellett jelennie a gyűlésen, akár tetszett, akár nem. Ezt nekem szóról szóra be kell magolnom. (Mikszáth Kálmán) Én dolgozni akarok. Elegendő | harc, hogy a multat be kell vallani. (József Attila) || b. <Vmely fontos, súlyos, szigorú v. kellemetlen nyilatkozat bevezetésében, fontosságának kiemelésére v. enyhítésére.> Be kell vallanom, hogy …; előre kell bocsátanom; ki kell jelentenem; meg kell jegyeznem; meg kell mondanunk; ® mondani v. mondanom sem kell. || c. (bizalmas) <Személytelen felszólításként.> Most kell ugorni: most ugorj (ugorjon, ugorjunk stb.). Ha intek, akkor kell kezdeni az éneket. Nem kell őket félteni. Nem kell neki hinni. Nem kell a dologgal törődni. Ahol rend nincs, rendet kell csinálni. (Mikszáth Kálmán) Fiatal vagy, … most kell élni. (Móricz Zsigmond) Nem kell olyan érzékenynek lenni, Sanyika. (Móricz Zsigmond)
3. (sz-re vonatkoztatva is) <Vmely teendő, cselekvés, magatartás> erkölcsi kötelességnek tekintendő. A munkát meg kell becsülni. Szüleinket tisztelnünk kell. Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. (Vörösmarty Mihály) Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer. (Petőfi Sándor) A falum népe minden vasárnap átjárt misére. Én is velök persze. Illett, kellett. (Gárdonyi Géza) || a. <Erkölcs, illem, szokás szerint> helyénvaló (vkinek vmit tenni, ill. vmilyen magatartást tanúsítani). Idősebbeknek előre kell köszönni. Nőkkel szemben kíméletesnek kell lenni. Hogy kell használni a halkést? Így kell beszélni apáddal? Nem kell mindjárt megharagudni. Kínálgatja őket a jó háziasszony, … Hejh mert ő nagyon jól tudja, mit mikép kell. (Petőfi Sándor) Csak meg kell inni a viszontlátás áldomását. (Mikszáth Kálmán) || b. Úgy kell (vkinek): jó, helyes, hogy úgy történt; megérdemelte, hogy pórul járt. Úgy kell(ett), ® káposztába hús kell(ett). Látod, úgy kell neked! Minek csaptál fel székelynek? (Jókai Mór) Úgy kell neki, mert olyan, mint a kéneső, mindig jár-kel. (Mikszáth Kálmán)
4. Vmely cél elérése érdekében szükséges, célszerű (vkinek vmit tennie). Csak a kezét kell kinyújtani(a) ¬ vkiért, vmiért v. vmi után; csak a száját kell kinyitnia: vmihez elég, ha megszólal; csak rá kell nézni: már egy pillantás elárulja, hogy …; ki kellene tömni (® kitöm). Tudja, hol kell megfogni a dolog végét. Egyik azt kiáltja: | „Föl kell akasztani!” | Másik azt kiáltja: | „Fejét el kell venni!” (népköltés) Itt le kell gyilkolni, Mindent, ami régi, ezeréves holmi. (Ady Endre) Az úrfi nehezen ébredt. Félóráig kellett keltegetni. (Kosztolányi Dezső) || a. Vkinek saját érdekében célirányos, helyes (vmit tenni). Még ma beszélnem kell vele. Neki még sokat kell fejlődnie, tanulnia. Le kell mondanod róla, úgysem szeret. Tudnod kell, hogy nem számíthatsz rá. Valamit kék neki hazudni. (Jókai Mór)
5. A feltételek, az előzmények, a körülmények alapján szükségszerűnek v. valószínűnek látszik (, hogy a részeshatározóval v. a mellékmondattal kifejezett személy, dolog vhol ott van, lesz, ill. bekövetkezik). Nemsokára itt kell lennie. Sok pénze kell, hogy legyen. A kenyérnek itt kell lennie a fiókban. Itt a földben szénnek kell lennie. A tolvajnak ebben a házban kell rejtőznie. Még ma esőnek kell lennie. Kell, hogy még jobb napok következzenek ránk. [A] telegráfoszlopok egyikén egy harkály dolgozott, kopácsolt, abban a hitben, hogy bogaraknak kell lenniök az oszlopban, különben honnan lenne a zúgás? (Mikszáth Kálmán) Jönnie kell új Dózsa Györgynek. (Ady Endre) Valahol kocsmának kellett lenni a házban, mert csak a kocsmai pörköltnek van olyan hatalma, hogy mindenféle más szaggal megbirkózzék. (Krúdy Gyula)
6. <Annak kiemelésére, hogy vmely véletlen esemény, tényállás utólag úgy tűnik fel, mintha elkerülhetetlen, szükségszerű lett volna.> Ha valami szerencsétlenség történt, ott neki jelen kellett lennie. Ha nekem jól ment dolgom, mindig be kellett következnie valami világválságnak. Aztán mikor felnőtt is [a csirke], akkor is neki kellett éppen ott állnia, ahova a forró vizet öntötték, és ott ülnie, ahol a görény a legszélső tyúknak a farka tollát kitéphette … (Gárdonyi Géza) || a. <Kérdő mondatban vmely esemény, cselekvés, tényállás kellemetlen, bosszantó voltának hangsúlyozására:> miért van az, hogy …; nem lehetne elkerülni azt, hogy …? Éppen most kell jönnöd, mikor a legtöbb dolgom van? Éppen engem kellett erre a feladatra kiszemelnetek? Miért kell éppen vasárnap esnie az esőnek? Nem hagynak tanulni! Minek kell nekik idejönni, mikor tanul az ember. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): ld. rohamsisak.
kellés.
