kelta
kelta [ë] főnév és melléknév
I. főnév ..tát, ..tája
1. A kelták: a) (történettudomány) a történelem előtti korban és az ókorban a legnyugatibb elhelyezkedésű, indoeurópai nyelvet beszélő nép, amely az i. e. III. századig meghódította Dél- és Nyugat-Európa tekintélyes részét a brit szigetekkel együtt. A kelták kultúrája, története. Artus, a ködös kelták királya … Kiment az árva, siket, síri tájra. (Juhász Gyula) b) E nép leszármazottjainak tekinthető, ma is élő népek Bretagne-ban, Walesben, Skóciában és Írországban.
2. A kelták (a, b) nyelve. A keltában is meglevő képző.
II. melléknév
1. A kelták (a) közé tartozó <személy> v. keltákból álló <csoport>. Kelta harcos, katona; kelta törzsek.
2. A keltákkal, ill. történeti életükkel kapcs., a keltáktól létrehozott v. haszn. Kelta emlék, fegyver; kelta nyelv, ötvösművészet, vallás.
