kém
kém főnév -et [ë v. e], -e [e] v. -je [e]
1. (rosszalló) Az a személy, aki állami, kül. katonai titkokat csalárd v. erőszakos módon kifürkész, megszerez, s ezeket – súlyos bűntettet elkövetve – egy más államnak rendsz. pénzért kiszolgáltatja. Fizetett, hivatásos, imperialista kém; leleplezik, bíróság elé állítják, halálra ítélik, kivégzik a kémet. || a. (ritka, régies) Hírszerző (II. 1). Kém vagyok, … azért fizetnek, hogy mindent megmondjak. (Gárdonyi Géza) || b. (rosszalló) Gyártási, gazdasági titkokat kifürkésző s ezt más, gyak. külföldi gyár, vállalat vezetőségének eláruló személy. A konkurrens gyáros kémje.
2. (átvitt értelemben, ritka) Besúgó, spicli. Vesztegesd meg cselédeidet, uszítsd rájuk creaturáidat, akik az asszonyt eltántorítsák, és azután rávalljanak, rakd körül kémekkel, vigyáztass minden lépésére. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, ritka, költői) Vmit megvizsgáló, kifürkésző személy. Sír kéme! ki vagy te, Ki zajgva közelgetsz …? (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. kémanyag; kémhadjárat; kémiskola; kémjáték; kémnő; kémosztály; kémrendszer; kémvadászat; 2. halottkém.
