kemence
kemence [e-ë-e v. e-e-e] főnév ..cét, ..céje [e]
1. Téglából v. sárból rakott, konyhába v. szobába beépített, néha az udvaron külön felállított nagyobb zárt tűzhely, amelyet kenyérsütésre, gyümölcs aszalására s ha a szobában van, fűtésre használnak. ® Kihúzós kemence. Beveti a kenyeret a kemencébe. Kemencét rak. A minap … a mezőn olyan meleg szél jött reánk, valamintha az égő kemence mellett mentünk volna el. (Mikes Kelemen) Én vittem hozzájuk … a kenyeret, azon melegen, ahogy a kemencéből kiszedtük. (Móra Ferenc) A száraz kis öregasszony ott ült a ládán, a kemence mellett. (Móricz Zsigmond)
2. (műszaki nyelv) Tűzálló anyagokból készült építmény, ill. berendezés, amely magas hőmérséklet létrehozására, ill. magas hőmérsékleten bizonyos anyagok kémiai v. fizikai változásának előidézésére való. Hevítő, mészégető, szárító kemence.
3. jelzői használat(ban) Vmiből annyi, amennyit sütés, égetés végett a kemencébe egy-egy alkalommal be szoktak rakni. Az utolsó kemence edény. Sütött két kemence kenyeret.
Szóösszetétel(ek): 1. kemenceajtó; kemencefal; kemencefűtés; kemencefűtő; kemencenyílás; kemenceodú; kemencepárkány; kemenceszáj; kemenceszerkezet; kemencetapasztás; kemencetér; kemenceüreg; 2. banyakemence; boglyakemence; égetőkemence; körkemence; martinkemence; olvasztókemence; sütőkemence.
kemencényi; kemencés; kemencéz.
