keménység
keménység [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A kemény (1–2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, vmely testnek, anyagnak az a (jellemző) sajátsága, hogy a nyomásnak bizonyos mértékben ellenáll; vminek kemény volta. Az izmok keménysége; húsának, mellének keménysége; az acél, a dió, a gyémánt, a kő, a labda keménysége; a fekvőhely, az ülés keménysége.
2. (ásványtan) Az ellenállásnak az a foka, mértéke, amelyet vmely ásvány meghatározott anyaggal végzett karcolással szemben mutat. Az ásványok keménységének tíz foka van. || a. (műszaki nyelv) Az ellenállásnak az a mértéke, foka, amelyet vmely szilárd anyag a ráható szakszerű, rendsz. acélgolyóval végzett nyomással szemben mutat. || b. (átvitt értelemben, vegyi ipar) A víz keménysége: a víz kemény (6) volta.
3. Merevség (1). A bőr, a gallér, a papír, a talp keménysége. || a. (átvitt értelemben) Vmely ábrázolásnak kemény (9b) volta; élesség, határozottság. A rajz, a színek, a (kör)vonalak keménysége.
4. Kemény (1–3) tárgy, dolog. Mi a zsebedben ez a keménység? Fekvés közben folyton nyomott vmi keménység.
5. Erő, határozottság <vmely mozdulatban>. Kézfogásának, kézszorításának, ütéseinek keménysége. || a. (átvitt értelemben) Vmely összeütközésben (2a) megnyilvánuló tevékenységnek kemény (9a, 13), nyers, kíméletlen volta, már-már durvasága. A játék, a küzdelem, a mérkőzés, az összecsapás, az ütközet, a védelem, a verseny keménysége.
6. (átvitt értelemben) <Személyben> szívós, kitartó, tántoríthatatlan, ellenálló természet, jellem; vkinek kemény (11) volta. Játékosaink, katonáink keménysége. || a. (átvitt értelemben) Hajthatatlanságig menő szigorú határozottság. Az apa, a főnök, a parancsnok keménysége. Tetszik nekem benne ez a keménység. Minden keménysége mellett naiv és jószívű asszonyság volt. (Krúdy Gyula) || b. (átvitt értelemben) Vminek kemény (12a) volta, szigorúsága, határozottsága. A bírálat, a parancs keménysége. || c. (átvitt értelemben) Vminek ezt tükröző, kifejező volta. Arcának, (arc)vonásainak, tekintetének keménysége. || d. (átvitt értelemben) Szívének keménysége: vkinek az a tulajdonsága, hogy nem lehet (semmivel sem) megindítani, meghatni.
7. (átvitt értelemben) Vminek az élőlények, főleg az emberek kitartását, ellenálló- és teljesítőképességét alaposan próbára tevő, nehezen elviselhető, kemény (13), súlyos volta; szigorúság. A feladat, a háború, a küzdelem, a megpróbáltatás, a munka keménysége; a fagy, a hideg, az idő(járás), a tél keménysége.
8. (átvitt értelemben, zene) Vmely zenei hang(sor)nak kemény (15) volta, jellege; dúr-jelleg. A dallam keménysége. || a. (átvitt értelemben, nyelvtudomány) Vmely hangnak zöngétlensége v. nem jésített jellege. A magán- és mássalhangzók keménysége.
keménységi; keménységű.
