kémkedés
kémkedés [ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (rosszalló)
1. A kémkedik igével kifejezett cselekvés. Ipari kémkedés: az ipari eljárások, tervek titkolt módjának illetéktelen, gyak. külföldi személy v. vállalat számára való jogosulatlan, titkos megszerzése, ill. az ennek érdekében végzett tevékenység; kémkedésen ér vkit. A hazaárulást, a katonai eskü megszegését, az ellenséghez való átpártolást, a kémkedést … a törvény a legszigorúbban bünteti. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
2. (bizalmas, túlzó) Mások cselekedeteinek illetéktelen v. tapintatlan figyelése. Ne törődj velem, utálom ezt a kémkedést.
kémkedési.
