kenyér
kenyér [ë] főnév kenyeret [ë-e-e] v. (-t), kenyere [ë-e-e]
1. Gabonalisztből és vízből dagasztással készült, kovásszal v. élesztővel kelesztett, kerek v. hosszúkás alakúra formált és kemencében kisütött ennivaló; a Föld nagy részén az egyik legfontosabb emberi táplálék. Állott, barna kenyér; ® beles kenyér; fehér, fekete, friss kenyér; lágy kenyér: frissen sült k.; egész, fél kenyér; ® nyúlós kenyér; ® pillés kenyér; ® pimpós kenyér; ® szalonnás kenyér; ® szappanos kenyér; ® száraz kenyér; ® tésztás kenyér; a kenyér bele, héja; a kenyér púpja ¬; a kenyér sarka; a kenyér zsengéje ¬; kenyérből v. kenyeret ® szeg; kenyéren és vízen él: a) <böjttel súlyosbított büntetését töltő rab v. vallási meggyőződésből önmegtartóztató életmódot folytató személy bizonyos ideig> csupán kenyeret és vizet fogyaszt; b) (átvitt értelemben) szűkös anyagi viszonyok között él, nélkülöz; megszegi a kenyeret; kenyeret szel; (népies) Sok kenyér kell ott: nagy a család. Ünnep előtt két kenyeret szoktam venni. Szóláshasonlat(ok): úgy kell, mint egy falat kenyér: nélkülözhetetlen; olyan (jó), mint egy falat kenyér: nagyon jószívű és engedékeny, szelíd <ember>. Hisz meglehet: ha nincs idehaza, Tán fejérebb kenyérrel él fiad. (Petőfi Sándor) Én vittem hozzájuk minden pénteken a kenyeret, azon melegen, ahogy a kemencéből kiszedtük. (Móra Ferenc) [A por] rászáll az emberek hajlott nyakára, | kik esznek most … Fal, fal egyre mind. | Kenyér s uborka az ebédjük mára. (József Attila) || a. Más őrleményből hasonló eljárással készült ennivaló. A tatárjáráskor az emberek fakéregből sütöttek maguknak kenyeret. || b. A kenyér kisebb-nagyobb darabja, kül. egy szelete, karéja. ® Bundás kenyér; lekváros, madárlátta kenyér; ® pirítós kenyér; ® rakott kenyér; sima, üres kenyér; zsíros kenyér. Hja, bizony a velős konc, és hozzá a pirított kenyér; ezt csak olyan férjek kapnak, akik rászolgálnak. (Jókai Mór) Hullasztottam meleg vérem, Rágódtam dobott kenyéren. (Ady Endre) || c. Az a tészta, amelyből a kenyér készül. Beveti a kenyeret; kenyeret ® dagaszt; kenyeret süt. Megkelt a kenyér. Dagassz gázlángnál kenyeret, | vagy égess lukas, vörös téglát | … – a tőkéseké a haszon. (József Attila) || d. (vallásügy) <Némely keresztény felekezetnél> az áldozáskor, ill. az úrvacsora osztásakor haszn. ostya, ill. kenyér. A hivő | az úrvacsora kenyerében | testileg akar | egyesűlni az égiekkel. (Szabó Lőrinc) || e. (vallásügy) Kovásztalan kenyér: macesz, pászka.
2. (átvitt értelemben) Az emberi élet fenntartásához szükséges eledel, táplálék, ill. általában a megélhetéshez szükséges anyagiak. A ® mindennapi kenyér; kenyeret keres; fáradsággal keresi kenyerét; ® megkeresi a kenyerét. A bogárnak adj falevelet, S nekem hirért, mig élek, – kenyeret! (Tompa Mihály) Azzal kereste kenyerét, hogy zsákokat cepelt, selyemre festett és énekelt. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Megélhetést biztosító állás, foglalkozás; kereset. Keserű, nehéz, sovány kenyér; nincs, van kenyere; biztos kenyere van; kenyér után lát, néz: kenyér nélkül marad; kenyérhez jut; ® elveszti a kenyerét vkinek; elveszti a kenyerét; ® kiveszi vkinek a szájából a kenyeret. Meglehet, hogy … mégis jobb kenyér a professzorság, mint a hírharangozás. (Arany János) Munkát! kenyeret! | Munkát! kenyeret! | Jön a tömeg, a tömeg! (József Attila) || b. (népies) <Állandósult szókapcsolatokban az életközösség, ill. a mástól való anyagi és erkölcsi függés jelképeként.> (népies) Egy kenyéren van vkivel: azt eszi, amit a másik; szoros kapcsolatban van vele; (népies) vkinek a kenyerén van: más tartja el; (népies) külön kenyérre megy: külön háztartást kezd; (népies) vkinek a kenyerét eszi: vki eltartja; (régies) a császár kenyerét eszi: katonáskodik; (irodalmi nyelvben) a száműzetés keserű kenyerét eszi: száműzetésben sínylődik. Édesapám kenyerén vagyok. (Arany János) Itt eszem kenyerét a török császárnak, Ablakomra titkos poroszlók nem járnak. (Lévay József) Azért jöttem a tekintetes szolgabíró úrhoz, hogy csináljon köztünk osztályt, mert én már nem leszek vele egy kenyéren. (Mikszáth Kálmán) || c. (átvitt értelemben) Kenyere javát megette: túl van élete derekán. A szolgálatban már megette kenyere javát. (Tömörkény István)
3. (átvitt értelemben) <Rendsz. tagadó kapcsolatokban:> Kenyere vkinek vmi: a) szokása, tulajdonsága, olyan vmi, amit szeret, kedvel. Nem kenyerem a hazudozás. Az élet … | adott nekem aranyat, mirrhát, lázat, | volt kenyerem a gőg meg az alázat. (Kosztolányi Dezső); b) mestersége, szakképzettsége vmi, az, amihez ért. Nem kenyere a ® kétszerkettő. Az államalkotás nem kenyerem. (Madách Imre)
4. (átvitt értelemben, népies) Kenyérgabona. A népesség … kénytelen a víz fenekét is kenyér alá mívelni. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, tájszó) Lisztszerű, kesernyés ízű, romlott méz a lépben.
Szólás(ok): kenyérre lehetne kenni: nagyon jószívű és engedékeny, szelíd; ld. még hát, szőlő.
Szóösszetétel(ek): 1. kenyérár; kenyérárus; kenyérdagasztás; kenyérdarabocska; kenyérélesztő; kenyérevés; kenyérevő; kenyérféltés; kenyérfogyasztás; kenyérfogyasztó; kenyérgombóc; kenyérillat; kenyérínség; kenyérízű; kenyérkeresés; kenyérkészítés; kenyérkihordó; kenyérkisütés; kenyérkocka; kenyérmennyiség; kenyérosztás; kenyérpenész; kenyérpirítás; kenyérpirító; kenyérporció; kenyérpótlás; kenyérsütő; kenyérszag; kenyérszakasztás; kenyérszelet; kenyérszükséglet; kenyérvesztés; 2. árpakenyér; búzakenyér; gyümölcskenyér; házikenyér; jánoskenyér; katonakenyér; kegyelemkenyér; kolduskenyér; komiszkenyér; korpakenyér; kukoricakenyér; özvegykenyér; pékkenyér; püspökkenyér; rozskenyér; szamárkenyér; szentjánoskenyér; szultánkenyér; zabkenyér; zsúrkenyér.
kenyérke.
