kénytelen
kénytelen [e-e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. (csak állítmányként) Olyan <személy>, aki kényszerül vmit tenni, v. vmely állapotban maradni, aki nem tehet mást, akire vminek a megtétele (rá)hárul. Kénytelen leszek magam megcsinálni. Kénytelen elfogadni a feltételeket. Nyomorogni kénytelen. Kénytelen vagyok vele. Nekem mindegy, ló vagy ló, csak magam ne legyek kénytelen a kocsit húzni. (Vas Gereben) Mostanában abból kénytelen megélni, hogy muzsikus cigányok után cipeli a nagybőgőt. (Krúdy Gyula) || a. Kénytelen vmit tenni: akarata, eredeti szándéka ellenére, fanyalogva, de kényszerül vmit t. Nem szeretek verekedni, de kénytelen leszek észre téríteni. Érdemét még az ellenfél is kénytelen elismerni.
2. Akarata ellen való, kényszerű <cselekvés, állapot>. Kénytelen házasság. Néha fertályórákig kénytelen hallgatásba burkolózott. (Krúdy Gyula)
II. határozószó (ritka) Kényszerű módon. [A szegényebbek] kicsit kénytelen, kicsit szemérmesen, de csak bejöttek. (Móricz Zsigmond)
kénytelenít.
