képes [1]
képes [1] [e] melléknév -en [e], (csak a 2. jelentésben) (-ebb) [e]
1. Képeket tartalmazó v. képekből álló, képekkel kísért. Képes beszámoló, folyóirat; képes levelezőlap ¬; képes riport. Könyvek kínálták magukat, képes útleírások, mint az orvosi várószobákban. (Kosztolányi Dezső) || a. Vminek a képes fele: vminek az a fele, része, oldala, amelyiken (a) kép van. || b. (bizalmas) Vkinek a képes fele: vkinek az arca. Máskor meg ne ijeggyen a lelkem, ha be tanálom dugni a kípes felemet. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Képekkel (10) élő. Képes beszéd: a beszédnek (3) olyan formája, amely (művészi hatás keltésére) hasonlatot, metaforát, szimbólumot v. allegóriát tartalmaz; képes stílus. || a. (átvitt értelemben, nyelvtudomány) Képen (10) alapuló; átvitt, képletes. Képes határozó; a) k. helyhatározó; b) a helyhatározó kivételével minden más határozó; képes helyhatározó: olyan határozó, amelyet a helyhatározó raggal szerkesztünk, de nem eredeti, hanem átvitt értelemben használunk (pl.: felel a kérdésre; sokba kerül); képes kifejezés.
