képesítés
képesítés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
A képesít (főleg 2) igével kifejezett eljárás; az a cselekvés, hogy vkit képesítenek vmire; vmire képessé, jogossá tevés, jogosítás. A mérnöki képesítés új rendszere; az orvosok képesítése. || a. Ennek eredménye: megszerzett ismeretek, tanulmányok, vizsga alapján jogosultság vmely állás elnyerésére, ill. vmely szakma, foglalkozás folytatására. Gyenge, kitűnő képesítés; tanári képesítés; képesítéshez kötött ipar; képesítést szerez vmire. A képesítés önmagában kevés az eredményes munkához. Megvan a megfelelő képesítése. Micsoda könyveket kell megszereznem, hogy a tanítóságra való képesítésem … meglegyen? (Gárdonyi Géza)
képesítési.
