képmutató
képmutató melléknév és főnév
I. melléknév (ritka) -n
1. Olyan <személy>, akinek jellemző tulajdonsága a képmutatás. Képmutató alak, fráter. || a. Kül. jámbornak, vallásosnak feltűnni akaró <személy>; álszent.
2. Képmutató személyre valló. Képmutató beszéd, magatartás. Óh mely száraznak találtatik a mi sírásunk, mely képmutatónak a mi töredelmességünk …! (Pázmány Péter)
II. főnév Képmutató személy. Jaj nektek, képmutatók! No nézd ezt a képmutatót! Szemébe nevetek az ábrándozó bolondnak és a szenteskedő képmutatónak. (Csiky Gergely) Hallgass, képmutató! | Hallgass, tehozzád nincs szavam. (Szabó Lőrinc)
képmutatóskodik.
