képviselő
képviselő [e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy, csoport>, aki, amely képvisel (1–6) vkit, vmit. A hazáját képviselő megbízott; a pártját képviselő küldött; az üzemét képviselő dolgozó; a vállalatát képviselő utazó.
II. főnév -t, -je [e]
1. Vmely törvényhozó testületnek választott tagja. Országgyűlési képviselő; ® parlamenti képviselő; vmely kerület, megye képviselője. Olyan tanárom is volt, aki képviselőt nézett ki belőlem. (Móra Ferenc) Az országgyűlési képviselőket a Magyar Népköztársaság választópolgárai általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján, titkos szavazással választják. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
2. Az a személy, aki meg van hatalmazva, hogy vmely hivatalos fórumon vmely személy, közösség v. szervezet nevében nyilatkozzék, ill. annak érdekeit védje. Vkinek a ® jogi képviselője; törvényes képviselő; Magyarország képviselője az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A kiskorú törvényes képviselője az atyja vagy a gyámja. || a. Valamely vállalatnak, üzemnek az az alkalmazottja, aki munkáltatójának megbízásából kereskedelmi, biztosítási stb. ügyleteket bonyolít le. Gyárunk képviselője fel fogja önt keresni. || b. Az a személy, aki vmely alkalommal vmely közösség tagjaként szerepel. Az intézet képviselőjeként ő köszöntötte fel az igazgatót.
3. (átvitt értelemben) Az a személy, aki működésével v. egyéniségével vmely közösség törekvéseit kifejezi, ill. aki ily módon vmely irányzatot, eszmét testesít meg. Az eszme, a haladás képviselője. Ez az író a munkásosztály képviselője. Vörösmarty … a nemzeti költészet elsőrangú képviselői közé soroztatik. (Kossuth Lajos) Édesanyám pontos és tipikus képviselője volt a kor középosztálybelijeinek. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): képviselőcsoport.
képviselői.
