képzet
képzet [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (lélektan) A külvilág tárgyainak, jelenségeinek hatására keletkezett, újra felidézhető, szemléletes tudattartalom; a dolgok képe, nyoma a tudatban; emlékkép. Hallási, látási, szaglási képzet. Tétova mozdulattal szegények nyomorék agyveleje felé [mutatott], mely nem tudott összekötni egymással két képzetet. (Karinthy Frigyes) Katalin szendergő emlékezetének mélyén még ma is … megmozdul az éjféli kísértet képzete. (Nagy Lajos)
2. (kissé választékos) Elképzelés, elgondolás. Homályos képzete van vmiről; tiszta képzetei vannak. Mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, oh költészet! (Arany János)
3. (ritka, költői) Képzelet (1). Sötét olajfák illatos hüsében Űl a bús vándor … S … Kedves hazája tűn fel képzetében. (Kisfaludy Károly) Ugyis sajátom vagy, tulajdonom, Mert téged az én képzetem teremtett. (Petőfi Sándor) || a. (ritka, költői) Képzelet alkotta kép. Bájoló lágy trillák! | Tarka képzetek! | Kedv! Remények! Lillák! | Isten véletek! (Csokonai Vitéz Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. képzetalkotás; képzetcsoport; képzetkapcsolat; képzetkör; képzetsor; 2. kényszerképzet.
