képző
képző melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, amely képez (1–3) vkit, vmit. A magát képző dolgozó; a főnevet képző -ság, -ség.
II. főnév -t, -je [e]
1. (nyelvtudomány) Olyan, önállóan nem használt nyelvi elem, amely a szóhoz illesztve annak jelentését megváltoztatja, új szót képez (3c) (pl. a korcsolya szóból -z képzővel képezzük a korcsolyáz szót, a paraszt szóból -i képzővel a paraszti-t). ® Elavult képző; ® gyakorító képző; ® kicsinyítő képző; ® mozzanatos képző; ® műveltető képző; ® nagyító képző; ® nyugvó képző; ® összetett képző; ® visszaható képző.
2. (iskolai, bizalmas) Tanítóképző intézet. Képzőbe jár. Elvégezte a képzőt.
Szóösszetétel(ek): bábaképző; csontképző; előképző; fosztóképző; főnévképző; gazdaképző; lőelemképző; óvónőképző; tanárképző; tanítóképző; tisztképző; vérképző.
