kér
kér ige -t, -jen [ë]
I. Kifejezi azt, hogy vmit kíván.
1. tárgyas <Követelődzés nélkül, udvarias formában, szóban> közli azt a kívánságát, hogy adjanak (oda, meg) neki, v. tegyenek lehetővé számára vmit. Vkitől vmit kér; ® számon kér vkitől vmit; kenyeret, vizet kér; enni kér; ® tüzet kér vkitől; baráti szívességet kér; helyet, menedéket, szállást kér; kölcsönt, munkát, segélyt, segítséget, támogatást kér; csendet, figyelmet kér; (egy kis) ® türelmet kérek; szót kér; elnézést, engedélyt kér; szabadságot kér; értesítést, felvilágosítást, magyarázatot, tájékoztatást, tanácsot, (szakértői) véleményt kér (vkitől, vmiről); ® ébresztést kér; békét, fegyverszünetet kér; elégtételt kér (vkitől): a) az okozott erkölcsi v. anyagi kár jóvátételére felszólítja; b) (régies) párbajra hívja; döntést, ítéletet, kegyelmet, kihallgatást, látleletet, új határnapot, új határozatot kér; a bizonyítás kiegészítését, a büntetés enyhítését, szigorítását, vkinek tanúként való kihallgatását, a tárgyalás elnapolását kéri; (előre) kéri a fizetését, jutalékát, a közvetítési díjat. Kérek egy szál gyufát. Kérek egy kis vizet. Kérem (, kapcsolja) a 279-es mellékállomást! Szóláshasonlat(ok): mást v. másról beszél, mint Bodóné, mikor a ® bor árát kérik. A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol. (Arany János) Bölcs megyei urak kérik véleményét, ha a tanácsban ül. (Mikszáth Kálmán) A németek november 6-ikán fegyverszünetet kértek. (Kuncz Aladár) Jött a gyógyulás … | Hajnal felé egyszerre enni kért. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (vallásügy) <Imádságban> könyörögve kíván vmit. Leborult a nagy cseh: „kegyelem! irgalom!” „Eredj, kérd Istentől: útad megmutatom.” (Arany János) || b. (tárgy nélkül) <Illően, követelődzés nélkül> vmely kívánságot, óhajt fejez ki. Ha kérsz, kapsz. Még kér a nép, most adjatok neki; Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? (Petőfi Sándor) Szidj, kérj, dörögj és hozd a reményt nekünk. (József Attila) || c. tárgyatlan Kér vmiből: <udvariasan, követelődzés nélkül> kifejezi, hogy részesedni kíván vmiből, hogy adjanak, juttassanak neki vmiből. Kér a borból, a főzelékből. || d. Részt kér (vmiből): a) részt kíván venni vmiben; részt kér az ünnepségből; b) részesedni kíván vmiből; részt kér a jutalomból, a segélyből, a zsákmányból. || e. tárgyas (játék) <Kártyajátékban:> további lapot óhajt. Kérek! Kettőt, hármat kérek! || f. tárgyatlan (átvitt értelemben) Nem kér vmiből: nem szeretné v. nem akarja, hogy része legyen benne. (Köszönöm,) nem kérek ® belőle. Az ilyen segítségből nem kérünk! Nem kér többé ebből a mulatságból, lemond. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas <Írásban, kül. hivatalos formában, kérvényben v. más módon> udvariasan kifejezi kívánságát, hogy szeretne (meg)kapni vmit. Állást, engedélyt, haladékot, ösztöndíjat, támogatást kér; kéri felvételét a pártba; a döntés felülvizsgálását kéri. || a. tárgyas Hivatalosan v. hatósági úton követel vkitől vmit. Gabonában kérték tőle az adót. Kárpótlást kértek tőle. || b. tárgyas <Szóban v. írásban> rendel, hozat. Kérjen mutatványszámot.
3. tárgyas <Vásárláskor a vevő> megmondja, hogy vásárolni akar vmit. Kérek egy kiló cukrot, fél kiló sót. Kérte a hegedűmet, de nem adtam el neki. || a. Vmennyit kér (vmiért): <eladó> megmondja, hogy vminek mennyi az ára; vmennyiért árul vmit. Harminc forintot kért egy pár csirkéért. Hat forintot kérnek a cseresznye kilójáért. || b. tárgyas (átvitt értelemben is) Vmiért vmit kér vkitől: kifejezi, hogy vmiért vmely ellenértéket kíván kapni vkitől. Két bélyeget kért kérek a színes ceruzáért.• || c. tárgyas Kölcsönkér. Kérek tőled holnapig tíz forintot.
A 849. lap első hasábján található 3. sz. jelentés 11. sorában a helyes szöveg: bélyeget kér tőle a színes ceruzáért.
4. tárgyas Udvariasan kifejezi, hogy <jegyet, igazolványt> ellenőrzésre látni kíván. A jegyszedő, a kalauz kéri a jegyeket; engedélyét, útlevelét kérték. A rendőr kérte az igazolványt. Az ajtónál kérták a meghívókat. Bandi … kezébe vette csomagját. A kalauz az útlevelet kérte tőle. (Kosztolányi Dezső)
5. Vmit vhova kér: kifejezi azt az óhaját, hogy vmit odavigyenek neki; kéreti vhova; hozat. Szobájába kéri a reggelit.
6. Bocsánatot, elnézést, engedelmet kérek: <udvariassági kifejezésekben:> bocsáss(on) v. bocsássatok, bocsássanak meg. Bocsánatot kérek az alkalmatlankodásért. || a. tárgyas Bocsánatot v. engedelmet kérek: <erős v. udvariatlannak látszó kifejezés előtt enyhítő bevezetésként.> Bocsánatot v. engedelmet kérek, de nem úgy van a dolog! || b. (gúnyos) Bocsánatot v. engedelmet kérek!: <fölényes ellenvetésként:> ugyan (, kérem)! Bocsánatot kérek! Hogy lehet ilyet állítani? Bocsánatot kérek, de mi nem élünk frázisokból. (Mikszáth Kálmán)
7. tárgyas <Házi, szelídített v. állatkerti állat> mozdulataiba, hangjába, viselkedésébe azt lehet beleérteni, hogy kíván vmit, kül. ennivalót (attól, aki közelében van). Enni kér a disznó, az elefánt, a kutya, a ló, a tyúk, a víziló. || a. tárgyatlan <Beszélni még nem tudó gyermek> mozdulataival, gőgicsélésével jelzi, hogy vmit, kül. ennivalót kíván. Kér a baba!
II. tárgyas Vkit udvariasan felszólít; felkér, megkér.
1. (gyak. mellékmondattal) Vkit (vmire) kér: illően felszólít vkit, hogy tegyen (meg) vmit. ® Ha én kérlek; vkit szívességre kér; arra v. (ritka, régies) azon kér, hogy … kérjük a közönséget, őrizze meg a nyugalmát. Azon kérem a kocsist, hogy nézze meg: Lovam hátán rajta van-e a nyereg? (népköltés) György lelkem, angyalom, csak egyre kérem magát, ne menjen át a Túr hídján. (Móricz Zsigmond) || a. (rendsz. 1. személyben) <Érzelmi telítettséggel.> Vmire kér vkit: vmire hivatkozva, ami nagyon becses, szent, nyomatékosan, könyörögve figyelmeztet vkit. Az ® égre v. az egekre kérlek; (az) Isten szerelmére kérem; barátságunkra, szerelmünkre, szüleink emlékére kérlek. || b. (vallásügy) Vkit kér: <imádságban> vkihez könyörögve kívánja, hogy úgy legyen vmi, ahogyan ő szeretné. Én neked a földön ím kegyelmet adok; Kérd istent, remélem isten is adni fog. (Arany János) Lelkem vedd vissza, kérlek, | mert jobb már hogy meghaljak, semhogy éljek. (Babits Mihály) || c. Beszéddel, meggyőzéssel más belátásra v. magatartásra akar bírni vkit. Mennél többet kéred, annál inkább megmakacsolja magát. Kérlek, hagyd nekem a restséget, légy te serényebb, | … úgy-e lemondasz Róla, ha én kérlek? (Petőfi Sándor) Kérlek, édes fiam! ne kivánd halálom. (Arany János) || d. Kérve kér vkit: nagyon kéri; könyörög neki. Kérve kérlek, fogadd meg tanácsomat!
2. (ritka) Vkit vminek kér: kifejezi, hogy vmiül kívánja; felkéri vminek. Elnöknek, esküvői tanúnak, tanácsadónak, vőfélynek kér vkit.
3. Feleségül, nőül kér vkit: kifejezi neki azt az óhaját, hogy szeretné feleségül venni; megkéri (a kezét). Ha gazdagot kérek, Mindig csak azt hányja, Hogy „az enyimből élsz, Ebadta hitvánnya!” (népköltés) Bánhidy Máriának a lánya … volt az az Isaák Erzsébet, akit [a] … porcsalmai pap merészelt … feleségül kérni. (Móricz Zsigmond)
4. Vkit vhova kér: azt az óhaját fejezi ki, hogy vki odamenjen hozzá vhova; vhova kéreti. Vkit magához, a szobájába kér; az elnökhöz, a főnökhöz kérik; a telefonhoz kérik. Önt kérik. A kitűzött estére magához kérte Kapust. (Vas Gereben)
III. (tárgyas igealak tárgy nélkül) (csak 1. személyben)
1. Kérem v. kérlek: <udvarias megszólítás helyett v. ezzel együtt, rendsz. kérdés v. felszólítás bevezetésére>. Kérem, hol van a Molnár utca? Tanár úr, kérem, nem tudtam készülni. Laci, kérlek, nem tudnál idejönni? Nyilas, kérem! Hol a maga kalapja? (Móricz Zsigmond) || a.* (finomkodó) <Köszönöm-re adott válaszként a városi nyelvben:> szívesen. [Köszönöm, hogy elhozta.] – Kérem! [Köszönöm, hogy megtetted.] – Kérlek! || b.* (finomkodó) <Nem jól hallott, nem jól értett szavak megismétlésére való kérésként:> Kérem?: tessék? || c. <Ellentmondás v. felháborodás, sértődöttség, mentegetődzés udvarias kifejezésére.> No de kérem, hogy gondol ilyet! Kérem, kérem, én egy szót sem szóltam! Most remélem, szépen hazamégy. – Nem kérem. (Móricz Zsigmond) || d. (gúnyos) Ugyan kérem: nem úgy van!
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. <Udvariassági kifejezésekben, töltelékszóként, gyak. más töltelékszóval együtt.> Kérem; kérlek; kérem alássan; kér szépen; kérem ® szeretettel; tisztelettel kérem; ha szabad kérnem. Hát az úgy volt, kérem, hogy … Nem tudja azt senki, kérem alássan. (Jókai Mór) Hagyjatok, kérlek, békét az ilyen ízetlen viccekkel. (Mikszáth Kálmán) Hát, kérlek, ez a fiú … az előszobában kezet csókol nekem. (Kosztolányi Dezső)
3.* (főnévi igenévvel) Kérem v. kérjük: tessék, szíveskedjék. Kérjük az ajtót betenni!: (helyesen:) tessék v. szíveskedjék az ajtót betenni v. kérjük, tessék az ajtót betenni!
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Szólás(ok): ld. eszik, kása, kisujj.
Igekötős igék: átkér; bekér; elkér; előkér; felkér; kikér; lekér; megkér; visszakér.
Szóösszetétel(ek): kölcsönkér.
kérhető; kért.
