kérd
kérd ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]; -eni [e] (népies, választékos)
Kérdez. Se kérd, se hall: anélkül, hogy kérdezne és választ várna; szó nélkül; (iskolai) Kérdve kifejtő módszer: az a m., amely újabb meg újabb kérdésekkel vezeti rá a tanuló(ka)t vmely összefüggésre, törvényszerűségre, szabályra; (rendsz. tréfás) Kérdem én és joggal … : helyén való az a kérdésem, hogy … [Ki a fogó?] – Aki kérdi. Amit tudsz, mit kérded álnok. (Vörösmarty Mihály) Szájának is kéne lenni vagy ötvennek, Hogy felelni győzzön, aki kérd, mindennek. (Arany János) Nem kérdeni, hogy kit temetnek, Csengettyűzni a gyász-menetnek. (Ady Endre) Az ország nem kérdi, mivégre | engedik meggyűlni a bajt. (József Attila)
Igekötős igék: elkérd; megkérd; utánakérd; visszakérd.
kérdett; kérdhető.
