kérdőjel
kérdőjel főnév
1. (nyelvtudomány) Leírt (nem függő) kérdőmondatok, mondat értékű kérdőszók után haszn. írásjel; alakja: ?. A kérdőmondat végére kérdőjelet teszünk. || a. <Tudományos munkákban, sajtóban> ez az írásjel zárójelben mint az előtte álló szó, szóalak v. mondat helyességében, az előtte álló adat hitelességében való kételkedés jele.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Megoldatlan kérdés, rendsz. megoldást hiába váró ügy, dolog. Üldöz, Halál, sötét kérdőjeled. (Komjáthy Jenő)
3. (átvitt értelemben, ritka) Kérdőjellé válik v. változik: vki teljesen értetlenül áll vmely üggyel, kérdéssel szemben. || a. Ez az ember nagy kérdőjel vkinek v. vki számára: vki teljesen értetlenül áll vele szemben, egyénisége, viselkedése rejtély(es), talány(os) vki számára.
kérdőjeles.
