kerék
kerék [e] főnév kereket [e-e-e], kereke [e-e-e]
1. <Tolással, húzással vmilyen irányban mozgatott tárgyon, szerkezeten, kül. járművön> rendsz. fából v. fémből készült, tengelyen forgó, kör alakú (küllős v. lapátos) alkatrész, amely forgásával lehetővé teszi a tárgy, szerkezet v. jármű tovagördülését. ® Böjtös kerék; elülső, hátulsó kerék; szárnyas kerék: <a vasút(asság) jelképe és jelvénye>; a kerék agya ¬; a kerék küllői; a csille, a szekér, a talyiga, a villamos kereke; a kerék csikorog, nyikorog; kerekeken gördül; kereket ® köt; ® megakasztja a kereket; megköti a kereket; meg- v. feloldja a kereket. Tüzes kerékkel zúgj a cél elébe, | bár a kerék széjjelmorzsolna is. (Kosztolányi Dezső) És tűnik a gépkocsi … Jön a második … | S dacolva vonattal a síneken át kerekük suhan. (Babits Mihály) || a. <Gépben, szerkezetben> ehhez hasonló alakú, rendsz. fémből készült alkatrész, amely tengely körül forogva vmely munka végzésére, erő, mozgás átvitelére v. szabályozására való. ® Bolygó kerék; ® sánta kerék; a hajó, a kút, a köszörű, a lokomobil, az öngyújtó, az óra, a szélmalom kereke; a kerekek zakatolnak, zúgnak.
2. (átvitt értelemben) A fejlődés, az idő, a történelem kereke: az idő (feltartóztathatatlan) haladása, az időbeli változás s a vele összefüggő szükségképpeni fejlődés folyamata. Visszafelé akarja ® forgatni a történelem kerekét. Az idő kerekét nem tolhatja senki Se nagyon előre, de kivált nem hátra. (Arany János) Idő kerekének most már mások álltak. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben) A sors, a szerencse kereke: az állandóan változó sors, szerencse; (ritka, választékos) vki sorsának a kereke aláfordul: rosszra fordul a sorsa. Akkor hoztak rám sötét hatalmak Bút, ínséget a sors kerekén. (Vörösmarty Mihály) Jött a sors kereke és utfélre vágott. (Arany János)
4. (többes számban) (átvitt értelemben) <Vmely szervezetben, hivatalban> egymáshoz kapcsolódó, egymástól függő szervek, ill. ezeknek működése. Az állami apparátus, a közigazgatás kerekei.
5. (ritka) Lapos, rendsz. tömör korong, ill. ilyen formájúvá alakított anyag. Az ementáli nagy kerekekben kerül forgalomba.
6. (történettudomány) Kerékbetörésre haszn. eszköz, küllős kerék. Kerékbe tör: <halálra ítéltet> vízszintesen fekvő kerékre feszít, és tagjait, ill. csontjait a küllők közt vmely súlyos tárggyal összetörve kivégez. || a. (átvitt értelemben) Kerékbe tör vmely nyelvet: nagyon hibásan, rosszul beszél vmely nyelven.
Szólás(ok): ötödik kerék: fölösleges személy; fordul a kerék: a dolgok természetes rendje szerint (meg)változik a helyzet; (népies) (vkinek) megbomlott a kereke v. az esze kereke: meghibbant, megháborodott (az esze); (bizalmas) (vkinek) hiányzik egy kereke, nincs ki mind a négy kereke v. több v. kevesebb van neki egy kerékkel: vmi hiba van a gondolkozásában; féleszű; (bizalmas) keni a kereket: megvesztegetéssel segíti előbbre az ügyet; (bizalmas) kereket old: megszökik, meglép; búcsú nélkül távozik. Közmondás(ok): Hol fel a kerék, hol le v. egyszer fel a kerék, másszor le v. hol kerék, hol talp: a szerencse nem állandó, egyszer jól megy az ember sora, máskor rosszul.
Szóösszetétel(ek): 1. kerékcsap; kerékfej; kerékfordulat; kerékforgás; kerékgyár; kerékgyártás; kerékkenőcs; kerékküllő; keréklánc; keréklapát; kerékmeghajtás; keréknyikorgás; kerékpánt; keréksaru; keréktengely; keréktest; keréktörés; kerékvas; 2. csavarkerék; csigakerék; fogaskerék; gumikerék; hajókerék; hajtókerék; hengerkerék; kocsikerék; kormánykerék; lapátkerék; lendkerék; lendítőkerék; malomkerék; óriáskerék; pótkerék; szélkerék; szerencsekerék; tányérkerék; taposókerék; tengelykerék; vízikerék.
