keresztül
keresztül [ë-ë] határozószó, igekötő és névutó
I. határozószó (régies) Vminek, vmely test látszó képének egyik oldalától a szemben levő oldaláig (haladva, érve); keresztbe. Megy le lassankint a holdvilág a hegyek mögé …; azután egy keskeny felhő áll keresztül eléje. (Jókai Mór)
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a keresztül- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
B. <Önállósítva, keresztül- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósításaként; a szóban forgó igével egyértékű.> [Keresztülhúzták a számításodat?] – Keresztül bizony [= igen, bizony keresztülhúzták].
III. névutó (-n ragos szóval v. rajta személyragos határozószóval, azzal együtt értve)
1. A szóban forgó tömeg, tárgy egyik oldalától a másikig, főként a szemben levőig, benne végighaladva, rendsz. meghatározott irányban, az utat rövidítve; át (III. 2). Utat tör vmin keresztül. A hegyen keresztül alagutat fúrnak.
2. A szóban forgó nyílást, üreget mint áteresztő v. kivezető lehetőséget felhasználva; át (III. 3). A hordó likacsain keresztül; az ® orrán keresztül beszél. A füst a kéményen keresztül távozik. A kulcslyukon keresztül nézett be. Ki látott már olyat? – dohogott az orrán keresztül. (Mikszáth Kálmán)
3. Úgy, hogy a szóban forgó közeg, tárgy, anyag közbül van, közbe van iktatva; át (III. 5). Az üvegen keresztül a fény behatol a szobába. A füstön keresztül látszik a torony. A papíron keresztül kitapintható a csomag tartalma. A falon keresztül hallatszik, amit beszélnek. Üvegen keresztül nyalja a mézet. [A nénike] kis gyermekét kézen fogva a havas utcán álldogál, és az ablakon keresztül nézi a gazdag ember csillogó karácsonyfáját. (Kuncz Aladár)
4. A szóban forgó helyen, felületen, felszínen végig, egyik oldalától a másikig, főleg a szemben levőig. A réten keresztül mentünk. Menj az északnak havasin keresztül, Csak ne felejts el! (Berzsenyi Dániel) Dalod … oly tiszta …, mint a puszták harangja, | Melynek csengése a rónákon keresztűl Vándorol. (Petőfi Sándor) Odakünn az öreg, ha ki útját állja, Kilenc szobán keresztül döfi, taszigálja. (Arany János) || a. A szóban forgó hely, térbeli tárgy hosszirányát keresztezve. Vastag drótot feszítettek ki az úton keresztül. Kötelek vannak kifeszítve a házak közt az utcán keresztül. || b. Hegyen-völgyön keresztül: az útba eső hegye(ke)t, völgybeli akadályokat ki nem kerülve, rajtuk át haladva, nagyjában egyenesen, a (kitűzött) cél irányába(n).
5. A szóban forgó földrajzi hely érintésével; át (III. 6). Miskolcon keresztül utazott haza.
6. (fölöslegesen terjedő használatban) A szóban forgó idő egész tartama alatt; (helyesebben:) át (III. 8). Évszázadokon, esztendőkön, éveken, az egész idényen, nyolc órán keresztül. Éveken keresztül gyakorolta … a szolgálatkészséget. (Tolnai Lajos) Öt esztendőn keresztül ígértek neki igazgatók, rendezők, színügyi bizottsági tagok és hírlapírók. (Ady Endre) A tanárnak csupán egy noteszbe szabad feljegyezni mindazt, ami egy egész éven keresztül foglalkoztatja. (Móricz Zsigmond)
7. (ritka) A vállán keresztül néz vkire, vki után: fejét félre fordítva, válla fölött n. hátra rá v. feléje. A kisasszony … besietett a hátulsó kapun. Szindbád a vállán keresztül utánapillantott. (Krúdy Gyula)
8. (ritka) <Egymásra dobált, egymáson heverő, fekvő hosszú(kás) tárgyakról, ill. személyekről szólva> hosszirányukkal egymást keresztező helyzetben. Az üreg telve volt egymáson keresztül szanaszét heverő … koporsóval. (Gárdonyi Géza)
9. (átvitt értelemben) Vmely megnyilatkozás, kifejezés leplező burka alól (érezhetően, érzékelhetően). Könnyein keresztül mosolyog: még nem hagyta abba a sírást, de már mosolyog is. Hízelgő szavain keresztül érezni lehetett az irigységet.
10. (átvitt értelemben) A szóban forgó személynek v. dolognak a közvetítésével, segítségével; által (I. 3), útján, révén. Barátain keresztül tudta meg (helyesen: barátaitól); rádión keresztül hall meg vmit (helyesen: a rádióból); a sajtón keresztül közli (helyesen: a sajtó útján). Én is a nőn, magán keresztül leltem meg magamat. (Móricz Zsigmond)
11. <Állandósult kifejezésekben, a névutó saját jelentésének többé-kevésbé háttérbe szorulásával.> ® Árkon-bokron keresztül; minden ® poklon v. poklokon keresztül; csak a ® testemen keresztül.
