kétes
kétes [e v. ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (választékos) Előre meg nem állapítható, kérdéses, bizonytalan kimenetelű, hatású <állapot, cselekvés, időszak>. Kétes vállalkozás. A csatasíkon mély borulattal ballag az útas, Elgondolva minő kétes az emberi sors. (Kisfaludy Károly) Ki tudja, mit hoz a kétes jövendő … (Petőfi Sándor) Vezérünk … úgy gazdálkodik a magyar élettel, Hogy … Ki nem teszi népét kétes ütközetnek. (Sárosy Gyula)
2. (néha rosszalló) Bizonytalan, homályos jellegű, vitatható, határozatlan <dolog>. Kétes esetekben; kétes érték, hitelesség; kétessé válik vmi. Lenni? vagy nem lenni? – kérdések kérdése! | Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése. (Csokonai Vitéz Mihály) Mi minden kissé kétesebb magyar szót idegenné akarunk tenni. (Arany János) Kétes forrású nagy vagyonok kezdték éreztetni hatalmukat. (Babits Mihály) || a. (irodalmi nyelvben) Olyan <fény, világosság>, amelyben a tárgyak elmosódottan, homályosan látszanak. E borúból és derűből vegyült kétes világítás helyett … setét éjszakát lát maga körül. (Eötvös József) A holdvilág bevilágított az ablakon, annak kétes világa deríté fel a szoba sötétségét. (Jókai Mór)
3. (rosszalló) Gyanús, bizalmatlanságot keltő <személy, ill. külső magatartás>. Kétes alak; kétes egzisztencia ¬; kétes külsejű; kétes jellemű. Ez kétes ember. Dermesztő hideg, | És szívessége borzadást okoz. (Vörösmarty Mihály) A morál szempontjából sem árt az ilyen kétes existentiára egy kis világosságot önteni. (Mikszáth Kálmán) || a. (rosszalló) Erkölcsi tekintetben gyanakvást keltő <cselekvés, művelet, eljárás>. Kétes szereplés; kétes üzlet, ügylet. Az ő Újvárosa … homokra épült, a kétes pénzműveletek, ezer szabálytalanság süppedőire. (Babits Mihály)
kétesség.
