kiegészít
kiegészít [e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. -ni
1. Kiegészít vmit (vkivel, vmivel): vkinek, vminek a hozzáadásával, ill. vmely hiány pótlásával bizonyos szempontból teljessé v. teljesebbé teszi. Kiegészíti gyűjteményét, készletét, raktárát; kiegészíti a bizottságot, a kormányt, a testületet; kiegészíti az adatokat, a bizonyítási eljárást, ismereteit, a mondatot, tapasztalatait. Hogy megvehesse a könyvet, apja kiegészítette az összeget tíz forinttal. Szerző e „töredéket” egészíti ki, s dolgozza át balladává. (Arany János) Félév óta került haza, hogy itthon … tanulmányait kiegészítse a bányászakadémián. (Mikszáth Kálmán) || a. Vmit kiegészít vmire, vmennyire: ily módon elér vmely kívánt mennyiséget, határt, gyak. kerek számot. Kiegészítette a jutalmat száz forintra. || b. <Vkinek a szavait> megtoldja a maga szavaival. Abban állapodtunk meg – egészíti ki Buzás úr [szavait], – hogy lemondásodat nem fogadjuk el. (Tolnai Lajos)
2. Kiegészíti(k) egymást: <két összetartozó személy, dolog> együtt teljesebb egységet, egészet alkot azáltal, hogy mindegyiknek olyan tulajdonságai vannak, amelyek a másikban nincsenek meg. A hegyvidék és a síkság kiegészíti egymást. Ebben a házasságban a házastársak kiegészítik egymást. || a. <Két ellentétes tulajdonság, ill. ellentétes tulajdonságok két csoportja> együtt teljes egészet alkot. E két barát hajlamai s tulajdonságai mintegy kiegészíték egymást, mintegy pótlékul … látszának egymás mellé állítva. (Eötvös József)
kiegészített; kiegészíthető.
