kiemel
kiemel tárgyas ige
1. <Súlyosabb tárgyat, nagyobb tömeget> vmely mélyebben fekvő helyről, üregből, vminek a belsejéből felfelé emelve eltávolít, kívülre juttat. Kiemelték a beteget az ágyból. Kiemeli a követ az árokból. [A kocsi] Ugy megragad a záp agyagos mély sárban … | Toldi nem állhatja, nem nézheti végig, … | Kiemelte szépen s kitevé a partra. (Arany János) A jövevény zavartan emelt ki az ülés alól egy kis ládát. (Petelei István) A gyászhuszárok a halottaskocsi üvegszekrényéből kiemelték a koporsót. (Kosztolányi Dezső) || a. <A felszín alatt levő v. vmi által elfedett, betemetett anyagot, tárgyat, testet> felszínre hoz, hozzáférhetővé tesz. Kiemelik a híd roncsait. Kiemelték az elsüllyedt hajót. Kiemelték a holttesteket a romok alól. Ezer köbméter vizet emeltek ki a kútból. || b. <Nagyobb tömegű földet, kőzetet> folyamatos munkával helyéről eltávolít. Nehéz munka az, … mondta a mérnök, – tízezer köbméter földet kiemelni. (Móricz Zsigmond)
2. Emelve kimozdít, kivesz <vmit onnan, ahova való, ahova rögzítették v. odanőtt>. Kiemelte az ajtót a sarkából. Emeljük ki az egyik hátulsó kereket. || a. <Vminek a belsejéből, vmik közül> kivesz, elővesz vmit. Kiemelt a táskájából egy könyvet. Egy tolvaj kiemelte a zsebemből a pénztárcámat. Kiemelt egyet a likőrös üvegek közül. Belenyúl a vászontarisznyába, s kiemel onnan egy táblát, … egy könyvet, … egy tekercs madzagot. (Gárdonyi Géza) Kiemelte a Sertéstenyésztő aktacsomagját. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) <Alantas, kedvezőtlen helyzetből, állapotból> jobb helyre emel vkit, vmit, megszünteti helytelennek tartott v. rossz állapotát, helyzetét. Kiemel vkit az elmaradottságból, az elszigeteltségből, a kocsma légköréből, a nyomorúságból. Felkutatja a vén tékozló fiút, kiemeli nyomorúságából. (Ambrus Zoltán) Talált valami szórakozást, amely kiemeli rettenetes helyzetéből, elfelejteti vele gondjait és fájdalmait. (Kuncz Aladár)
4. (átvitt értelemben, 1945 után) <Nem vezető jellegű beosztásából> nagyobb hatáskört jelentő, felelősségteljesebb állásba helyez vkit. Az üzemekből új embereket emelnek ki.
5. (sport) <Labdajátékban annak biztosítására, hogy a legkiválóbbak kerüljenek a döntőbe, vmely alapon kiválónak minősített versenyzőt v. csapatot> a selejtező mérkőzések során csak nála gyengébb játékosokkal párosít. A teniszbajnokságon négy versenyzőt emeltek ki.
6. (átvitt értelemben) <Irodalmi v. zenei műből bizonyos rész(eke)t> felhasználásra v. bemutatásra kiválaszt. A regényből kiemelte a legszebb leíró részleteket. Az opera zenekari részleteit kiemelte, és szvitté dolgozta fel.
7. (átvitt értelemben) Kiemel vmit: különös nyomatékkal említ vmit. Kiemeli vkinek az érdemét, vminek a fontosságát, jelentőségét. Különösen az éberség szükségét emelte ki. A … jellemző vonások közül különösen kettőt akarok kiemelni. (Péterfy Jenő) A cikkek kiemelték, hogy a jeles államférfiút dolgozószobájában, ernyedetlen munkája közben érte a halál. (Kosztolányi Dezső) || a. <Beszédben, zenében vmely részt> erősebb hangsúllyal különböztet meg. Kiemel egy szót. Az ütem kezdetét erősebb nyomaték emeli ki. || b. (nyomdászat) <Ritkítva v. más feltűnő, a többitől eltérő betűkkel, jelekkel> szed(et). A példamondatot dőlt betűvel emeljük ki. Én emeltem v. emeltettem ki: <ilyen szedésű idézett szövegrész után az idéző szerző megjegyzése annak jelzésére, hogy a kiemelés (2e) az idézett szövegben eredetileg nincs meg.>
8. (átvitt értelemben) Vmit határozottabb formában, élesebb, erősebb körvonalakban állít elénk, jobban láthatóvá, érzékelhetővé tesz. Kiemeli a körvonalakat. A sötét háttér kiemelte az alak világos ruháját.
kiemelhető; kiemelő; kiemelt; kiemeltet.
