kihívás
kihívás főnév -t, -ok, -a
Általában a kihív igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás; az a cselekvés, hogy vkit (vmit) kihívnak vhonnan, vhova.
1. Vkinek belülről vmely külső helyre való hívása, szólítása. A fiúknak a szobából való kihívása; a gazdának az udvarra való kihívása; vkinek az erdőbe, falura való kihívása. || a. Beteghez, sérülthöz, (annak lakására) v. a baleset, szerencsétlenség színhelyére való hívás. A mentők, az orvos kihívása. Ne késsetek az orvos kihívásával!
2. Vkinek versenyre, küzdelemre, vetélkedésre, párbajra hívása, felszólítása. Munkaversenyre való kihívás. Elfogadta a kihívást. Csanád … Ótomot párbajra hívja. Az elfogadja a kihívást. (Arany János) A kihívásra … azt felelte, hogy ő bizony pisztolyra senki fiával se verekedik. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka, játék) <Kártyajátékban> vmely lappal való kezdés; hívás (5). Kártyázás közben az asztalt üti, hogy kihívása annál nagyobb erejű legyen. (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben) Kihívó, másokat megtorlásra ingerlő magatartás, viselkedés, ill. ennek vmely egyszeri megnyilvánulása. Ez kihívás volt. Kihívás volt a hangjában.
4. (átvitt értelemben) Vminek a kihívása (maga ellen): vmely ellentét, ellenséges magatartás felidézése (és magára irányítása). Ellentmondás kihívása; a sors kihívása (maga ellen); a főnök haragjának kihívása.
Szóösszetétel(ek): versenykihívás.
kihívási.
