kijelentő
kijelentő melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki kijelent (főleg 3) vmit, vkit. Az elköltözést kijelentő albérlő; a vendégét kijelentő házigazda. || a. Kijelentő lap: vmely szállóból v. lakásból való kiköltözésnek az illetékes hatóságnál történő bejelentésére haszn. űrlap. Kitölti a kijelentő lapot.
2. (nyelvtudomány) Kijelentő mód: jelentő m. || a. (nyelvtudomány) Kijelentő mondat: olyan m., amely – rendsz. nyugodt hangon mondott – megállapítást, kijelentést tartalmaz (pl.: Egész nap dolgozik. Meg is van munkájának az eredménye).
II. főnév -t, -je [e] (bizalmas) Kijelentő lap. Kérek egy kijelentőt. Kitölti a kijelentőt.
