kijelöl
kijelöl tárgyas ige
1. Úgy jelöl meg vmit, hogy ezzel kiemeli v. elhatárolja. Kijelöli a könyvben a fontosabb részeket. || a. <Vminek a helyét, irányát, határvonalát> kitűzött jelekkel meghatározza, megjelöli. Kijelöli a mezsgyét; kijelöli az épülő ház helyét; kijelöli az ® irányt; kijelöli, hogy hova építik az utat, a vasút vonalát.
2. Vmit kiválaszt és megmutat. Kijelöli mindenkinek a helyét. Kérte Mravucsánnét, jelöljön ki neki fekvőhelyet. (Mikszáth Kálmán) || a. <Vkinek, vminek a feladatát v. vmely tevékenység menetét, irányát> szavakkal meghatározza; megszab, kitűz. Kijelöli vkinek a munkakörét, teendőit; kijelöli vminek az irányvonalát; kijelöli az útirányt vki számára.
3. Kijelöl vkit vmire: vmely tevékenységre, szerepre v. tisztségre kiválaszt vkit (és ezt közli vele). A legnehezebb feladatok elvégzésére jelölik ki. Erre a tisztségre még nem jelöltek ki senkit. E szóval ereszté Buda el tanácsát, | Előbb Szömörének kijelölvén társát. (Arany János)
kijelölés; kijelölget; kijelölhető; kijelölő; kijelölt; kijelöltet.
