kilincs
kilincs főnév -et, -e [ë, e]
1. Ajtó, ablak zárjának az a rendsz. fémből készült fogantyúja, melynek lenyomásával, elfordításával az ajtó, ablak nyitható és csukható. Az ajtó kilincsre jár. Lenyomja a kilincset. Alig találja az ajtó kilincsét. Végre eljutottam a tornác végére, Kezem egy ajtónak tevén kilincsére. (Garay János) A rozoga üveges műhelyajtó előtt megjelenik egy úr, megnyomja a kilincset. (Tömörkény István) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) Ajtó (1). Valami szegény kér helyet éjszakára: Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen! (Arany János)
2. (műszaki nyelv) Olyan szerkezet, mely egy fűrészformán fogazott kerék forgását az egyik irányban megakasztja.
Szólás(ok): egymásnak adják a kilincset: egymást éri a sok jövő-menő; nagyon sok a látogató.
Szóösszetétel(ek): 1. kilincskar; kilincskerék; kilincsmű; kilincsnyelv; kilincsrögzítő; kilincsszeg; kilincszáródás; 2. fakilincs.
kilincses; kilincsű.
