kíméletes
kíméletes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki kímélettel bánik vkivel, segítően figyelmes v. elnézően gyöngéd, tapintatos. Kíméletes barát, férj, nevelő, orvos; kíméletes vkihez v. vki iránt. || a. Ilyen személyre valló <megnyilatkozás, magatartás>. Kíméletes bánásmód, feddés, intés; kíméletesen bánik vkivel. Kíméletesen értesíti a halálesetről. Kíméletesen tudatja vele a rossz hírt. Apától, anyától megkérdezhetné, azok a szeretetnek kíméletes szavával röviden megmagyaráznák a szükségességet. (Vas Gereben) No, kíméletesen bánok vele, … szinte spanyol udvariassággal. (Gárdonyi Géza)
2. (főleg határozói alakban) Olyan <eljárás, bánásmód>, amelyben a gazdaságosság, a haszon elve érvényesül. Kíméletesen kezeli a gépet. Lovait kíméletesen hajtja.
kíméletesség.
