kimerítő
kimerítő [e] melléknév -en [e] v. (régies) -leg [e], -bb
1. Olyan <személy, berendezés>, aki, amely kimerít (1) (vhonnan) vmit. A vizet kimerítő ember.
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Minden részletre kiterjedő, ill. a teljes anyagot felölelő. Kimerítő bírálat, ismertetés, politikai beszámoló. Kimerítően megvitattuk a kérdést. Közmondásaink már igen kimerítő gyűjteményekben vannak összeszedve. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, hivatalos, választékos) Vmely tény v. cselekedet feltételeinek, fogalmi jegyeinek pontosan megfelelő. A bűncselekmény fogalmát kimerítő tett.
4. (átvitt értelemben) Nagyon fárasztó, kimerültséget okozó. Kimerítő munka, tárgyalások.
