kín
kín főnév -t, -ok, -ja
1. Nehezen elviselhető, gyötrelmes testi szenvedés. ® Pokoli kínok; a ® pokol minden kínja; ® tantaluszi kínok v. Tantalusz kínjai; kínokban fetreng; ordít kínjában; nagy kínokat áll ki, kell elviselnie; a maga kínjára hagy vkit: bajban magára hagyja; a pokol minden kínját ® kiállja. Nekem egyforma, az én fülemnek, Ha kéj liheg vagy kín hörög. (Ady Endre) Te ismered a penge élét, vér ízét, | … Te jól tudod, | mennyi kínt bír az ember, … | s mit ér az élet. (Babits Mihály) A csecsemő | is szenvedi, ha szül a nő. | Páros kínt enyhíthet alázat. (József Attila) || a. (népies, durva) Az anyja kínja v. kínját; <szitkozódásokban, durva elutasítást jelentő kifejezésekben.> Menjen az anyja kínjába!: menjen ahova akar, akár a fenébe!; az anyád kínját!: <hazudozónak, nagyot mondónak fitymáló rendreutasítás:> fenét, ördögöt!; mi az anyja kínját akar?: tulajdonképpen, hát mi az ördögöt akar?
2. (választékos) Súlyos, nehezen elviselhető lelki fájdalom. Szerelem kínja; szívét kínok gyötrik. Kínok égtek a szülőkebelben, Hogy búcsúmnak csókját rá leheltem. (Petőfi Sándor) Hát mikor melléről elszakadt a gyermek Kínját elbeszélni nyelve nincs embernek. (Arany János) Fájó, vájó sohsem ismert félés kínját érezem. (Babits Mihály–Poe-fordítás)
3. (választékos) Sok szenvedéssel járó, keserves sors. Az elnyomottak kínja. Enyhítsd kínunk, ha munkás vagy s szabad, … Testvér, segítsd a lebukottakat. (József Attila) || a. Küszködés, nehézség. Kínnal-bajjal: nagy küszködéssel, nagy nehezen. Csak nagy kínnal tudtam rábeszélni. Csak röhögi a ló szegény Bence kínját. (Arany János) || b. (népies) Kínját vallja: meglakol vmiért, ráfizet vmire. || c. (átvitt értelemben) Kínjában érett (gyümölcs): hitvány, ízetlen (gy).
4. Rendkívül kényelmetlen, kellemetlen, szorongató érzés(sel járó helyzet). Nagy kínban volt, amíg a levelet megírta. Kínjában azt sem tudta, mit csináljon. Valóságos kín a dadogását hallgatni. Ide s tova nekem is kín lesz társaságba menni. (Arany János) Az özvegy menyecske volt nagy kínban. (Mikszáth Kálmán) || a. Vki kínjában tesz vmit: szorult helyzetben, kénytelenségből. No hát, ezután nem fog táncolni az öreg, legföljebb kínjában. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): kínfaggatás; kínkamra; kínkeserves; kínteljes; kíntelt; kínvonaglás.
