kincs
kincs főnév -et, -e [ë, e]
1. Nagy mennyiségben felhalmozott pénz, ékszerek v. más nagy értékű ingó vagyontárgyak összessége. Lopott, orzott kincs; Dárius kincse: <Dáriusnak, az ókori Perzsia uralkodójának világhírű gazdagsága után:> nagyon nagy vagyon; a világ minden kincséért sem: semmiképpen sem, semmi áron sem; semmiért sem; csak ül a sok kincsén; kincset gyűjt. Nem tud mit kezdeni a sok kincsével. Kincs, kevély márványpaloták homályba Dűlnek, elmúlnak. (Berzsenyi Dániel) Toldi György úr volt. Sok becses marhája, | Kincse volt temérdek. (Arany János) Tarcsák mög az urak a kincsüket, nekünk nem köll, csak a főd. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, népies) Vkinek bármilyen kevés pénze, vagyona. Tíz forint minden kincsem. Megvette inged, Náni, | Két fonton (ez volt kincse mind). (Arany János–Burns-fordítás)
2. (közgazdaságtan, 1945 előtt) A gazdasági élet körforgásából kivont, felhalmozott vagyon, pénz.
3. (átvitt értelemben) Gazdasági szempontból értékes, nagy hasznot hajtó dolog. Ásványi kincsek; kiaknázatlan kincs; természeti kincsek. Az összegyűjtött fémhulladék hatalmas kincs. Micsoda kincs megy veszendőbe! [Magyarországnak] Van termése, kincse, vadja. (Ady Endre) Az állam és a közületek tulajdona: a föld méhének kincsei, az erdők, a vizek. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (átvitt értelemben) Az a személy, aki vki számára mindennél fontosabb, aki vkinek az életében igen fontos tényező. Legdrágább kincs a jó barát. Lelkemnek egyedűli, De egy világnál többet érő kincse, Édes szép ifju hitvesem. (Petőfi Sándor) Most érzé Anikót, milyen elveszett kincs. (Arany János) || b. (bizalmas) Kincsem: <főként szeretett nő megszólításaként:> mindenem, örömem, drágaságom. Kincsem, violám, rubintom! (Csokonai Vitéz Mihály) Csendes a tó, habja nincsen, Bele ne halj, édes kincsem! (Tompa Mihály) || c. (átvitt értelemben, költői) A természet szépsége, örömet adó pompája. Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben) Nagy szellemi, kulturális érték. Szellemi kincsek; a népköltészet kincsei; a tudomány kincsei. Jobb kincset nem hagyhat a fiának, mint a sok szép tudást. (Gárdonyi Géza) Amennyit kincsekkel betellve | a szent országból szellemem megőrzött, | azt ma dalomnak előtárni terve. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. (átvitt értelemben) (Egyéni szempontból) nagyra becsült dolog. Nézz, Drágám, kincseimre, | … Őszülő tincseimre. (Ady Endre) A szegénységem kincsét, árva kincsem Ne bántsa senki, ezt kérem szelíden. (Juhász Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. kincsásó; kincséhes; kincsgyűjtő; kincshalmaz; kincshordó; kincsképződés; kincsőrző; kincssóvár; kincsszomjas; kincstolvaj; kincstömeg; kincsvágy; kincsvágyó; 2. dalkincs; közkincs; műkincs; nyelvkincs; szakszókincs; szókincs.
