kincstár
kincstár főnév
1. (elavulóban) Az állam vagyona és pénzkészlete. Az állami jövedelmek a kincstárba folynak be. Azon kincs … hazánk kincstárában nől, S gazdag kamatját a közjó szedi. (Berzsenyi Dániel) || a. (elavulóban) Az állam mint az állami vagyon és pénzkészlet tulajdonosa. A kincstár birtoka. || b. (régies) Kincstári bányákat, erdőségeket kezelő üzem v. hivatal. A kincstár alkalmazottja.
2. (történettudomány) <Magánszemély, többnyire vmely uralkodó v. főrangú úr magántulajdonában levő> értéktárgyak, kincsek elhelyezésére való, haszn. helyiség. Az esztergomi prímási kincstár; a király kincstára. Nagyságod grófi telke, Kincstárja, és nemes lelke Ilyeknek híjával nincs. (Csokonai Vitéz Mihály) Bosszús képpel hagyá a kincstárat oda. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, költői) Szellemi értékek, tulajdonságok, ill. élmények összessége. Ki megvakult, az szemvilága drága Kincstárát nem felejti el soha. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Miért jut eszembe Dús lelked kincstára … (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. kincstárőr; kincstárszoba; 2. államkincstár.
