kiolt
kiolt tárgyas ige
1. Elolt (1). Oltsd ki a tüzet! Kettőt a három őrtűz közül már ki is oltottak. (Jókai Mór) Kioltotta a hamutálcán a cigarettáját. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, választékos) Kioltja vkinek az életét v. (ritka, költői) kiolt vkit: megöl, elpusztít vkit. Basa Pistát ott megfogták, Az életit kioltották. (népköltés) Áll régi kolostor, benne olasz őrség, | Ugyanaz, hol Endrét orozva kiolták. (Arany János) || a. (ritka) Kioltja vkinek a szeme világát: megvakítja. A színpadon egy hatalmas alak ragadja meg a figyelmünket, aki … átkozza önmagát …, hogy utoljára, kétségbeesésében, kioltsa önmagának a szeme világát. (Ambrus Zoltán)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Nagyfokú indulatot v. érzelmet> megszüntet. Oltsd ki szivünkből a keresett Cifra gyanúkat. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
kioltás; kioltat; kioltható; kioltó; kioltogat; kioltott.
