kipusztul
kipusztul tárgyatlan ige
1. <Ember, állat v. növény vmely hirtelen pusztító erő következtében v. lassú pusztulás során> elpusztulva teljesen kivész. Családok pusztultak ki a háború során. Az aszály miatt a fiatal ültetvények mind kipusztultak. Az erdőből kipusztult a mókus. Öt év alatt kipusztult a kertből a virág. || a. (ritka) Kipusztul vhonnan: <élet, jelenség> lassanként teljesen megszűnik vhol. A Duna jege megállott, és a hajósélet kipusztult a régi fogadóból. (Krúdy Gyula) A ház mindig tele volt azzal az émelygős zsírszaggal, amely disznóölés után ragad a házba, és még aratásra se pusztul ki. (Móricz Zsigmond)
2. <Lakott v. megművelt terület lakóinak, ill. növényzetének kipusztulása következtében> lakatlanná, pusztává válik. Sok falu kipusztult. Az egész határ kipusztult.
3. (ritka) Vki teljesen kifogy vmiből, nem marad belőle semmije. Azok a szegény ördögök … mindenükből kipusztultak. (Tolnai Lajos)
4. (ritka, régies) Kitakarodik, elhordja magát; elpusztul vhonnan. Pusztulj ki innen! Negyed nap múlva az uradalomból is kipusztulsz. (Vas Gereben) Ha egy családnak valamikor ki kellett pusztulnia ebből a barlangból, az végzetes szerencsétlenség volt. (Móricz Zsigmond)
kipusztulás; kipusztuló; kipusztult.
