kirúg
kirúg ige
1. tárgyas Rúgással kiüt, kiver. (túlzó) Majd kirúgja a ház oldalát: nagy jókedvében azt sem tudja, mit csináljon. A ló kirúgta a gyerek fogait. Kirúgta a pajtása szemét. A csatár kirúgta a labdát a kapus kezéből.
2. tárgyas Rúgással kimozdít a helyéből vmit. Kirúgja maga alól a széket: hirtelen felpattan ülőhelyéről.
3. tárgyas <Kisebb tárgyat, kül. labdát> rúgással belső helyről külső helyre juttat. Kirúgja a labdát az utcára. || a. tárgyas (sport) <Labdát> rúgással a kapu felől a játszótér közepe felé irányít. A kapus kirúgja a labdát.
4. tárgyas (átvitt értelemben, durva) Erőszakkal v. büntetésképpen kitaszít, eltávolít vhonnan vkit. Kirúgták a kocsmából; kirúgták állásából. Szóláshasonlat(ok): úgy kirúgja, hogy a ® lába sem éri a földet. Öblíts benzinben selymeket; … | jól szabj, hogy álljon jól a nadrág; … | Kirúgnak s mit nyerhetsz azon? | Koldulsz? Betörsz? A rend lecsap rád – | a tőkéseké a haszon. (József Attila)
5. Kirúgja magát: <összegyűrt v. meggyűrődött kelme> újra kisimul. Az összetört posztó kirúgja magát. (Arany János)
6. tárgyatlan (népies) <Ló> hátrafelé v. előre és hátra nagyot rúg. Kirúg a ® hámból. || a. tárgyatlan (ritka) <Táncoló ember> lábával rúgásszerű mozdulatot tesz. [Az uzsorás] elkezdett táncolni örömében, leguggolt, meg kirúgott, mint egy jókedvű kozák. (Jókai Mór)
7. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Építmény v. része> kiáll, kiszögellik, előrenyúlik. Falu végén kurta kocsma, | Oda rúg ki a Szamosra. (Petőfi Sándor) Felmentem a … padlásszobába, … annak az ablakából rúg ki egy erkély az utcára. (Jókai Mór)
8. tárgyatlan (bizalmas) Kirúg vkire: állandóan rosszindulatot tanúsít vki iránt.
kirúgás; kirúgat; kirúgható; kirúgó; kirúgott.
